Páncélosok bajban

Bár a teknősök rendkívül szívós, ellenálló állatok, és a kertben tartottak még kevéssé igényesek, így ritkábban is betegszenek meg, mint a terráriumokban nevelt társaik, de ez nem jelenti azt, hogy mindent kibírnak. A mindig tiszta víz, a medence legalább egyik sarkának évelő dísznövényekkel vagy alacsony bokrokkal történő árnyékolása és a változatos (állati és növényi eredetű) táplálás garancia a betegségek megelőzésére. Fontos, hogy a teknősök viselkedésbeli jelzéseiket, tehát betegségtüneteiket időben észleljük, különben el is veszíthetjük őket. Dolgunkat nehezíti, hogy betegségtüneteik sokszor meglehetősen általánosak és semmitmondók, a viselkedésváltozásaikat pedig nehezebb elkülöníteni a normális viselkedéstől, mint más állatfajoknál. Ezért nem árt, ha hetenként legalább egyszer hosszabb időt töltünk a medence partján, és nem csak gyönyörködünk annak élővilágában, hanem alaposabban meg is figyeljük azt.

A kerti tavak leggyakoribb lakója, az ékszerteknős például elég gyakran úszik pusztán szórakozásból is féloldalasan vagy körkörösen. Ennek oka lehet a számára hideg víz, de tüdő- vagy hashártyagyulladás is. Árulkodó azonban, hogy utóbbi esetekben nem tud visszatérni a rendes úszáshoz. Még súlyosabb a baj, ha az állat teljesen mozgásképtelen – de már akkor gyanakodjunk, amikor a megszokottnál kevesebbet vagy lassabban mozog.

Gyakoriak az étkezéssel kapcsolatos rendellenességek (étvágytalanság, kellő étvágy melletti fogyás vagy hízás, a hasmenés vagy éppen a székrekedés). Az ékszerteknősök a legmohóbb teknősfélék közé tartoznak, szinte ráugranak az ennivalóra. Ha többen vannak, még versenyeznek is érte, ezért legyen gyanús a táplálék iránti közömbösség. Jó, ha belenézünk a szájába, mert hoszszabban tartó betegség, esetleg apróbb, addig nem látott sérülések miatti vérzések következménye vérszegénység lehet. Ilyenkor a teknős normálisan rózsaszínű nyelve halványabb, súlyosabb esetekben egészen porcelánfehér lesz. Utána mossunk kezet, mert van olyan teknősbetegség, mely az emberre is veszélyes lehet (például a szalmonellózis).

Amikor tátott szájjal lélegzik, zihál, súlyos légzési problémája van. De már akkor kezdjünk aggódni, ha az orrán vagy a száján át buborékokat, még inkább váladékot fúj. Egyszerűbb a dolgunk a teknős testén vagy páncélján lévő elváltozásokkal, hiszen ezek látszanak (sérülések, vérzések, duzzanatok, elszíneződések, foltok, páncéldarabok leválása, a páncél puhulása). A páncéllágyulás talán a leggyakoribb teknősbetegség. Alapvető oka a nem megfelelő táplálás miatti kalciumhiány, aminek következtében a szervezet számára szükséges kalciumot a páncéljából bontja le, pedig ott is szükség lenne rá. A páncélpuhulás legtöbbször szemhéjvizenyővel párosul, melyet nem szabad összetévesztenünk a szemhéjgyulladással (sokan ezt kezelik, így az állat elpusztul). Amennyiben a különböző hiánybetegségeket élő vagy fagyasztott apró halak etetésével, különböző vitaminkészítményekkel tíz napon belül nem sikerül megszüntetnünk, ne kísérletezzünk tovább, forduljunk állatorvoshoz!