Elcsábítható fürjtojók

Néhány nyugat-európai országban az utóbbi években egyre többen fogtak bele egy, a hazai fürjünknél nagyobb, mintegy harminc centiméter magas és húsz dekagramm körüli madár tenyésztésébe. A kaliforniai copfos fürjet apróvadtenyésztő farmokon szaporítják, és levadászás céljára engedik szabadon. Elejtésükhöz igencsak jól kell tudni lőni, ezért a vadászok nagyra becsülik, és hajlandók mélyen a zsebükbe nyúlni. A madár nagyon jól fut, ha megriasztják, óránként húsz kilométeres sebességgel száguld, de ha üldözője a nyomába ér, szárnyra kap, és a hatvan kilométeres sebességet is elérheti.

Elterjedési területe az Amerikai Egyesült Államok délnyugati vidékeire korlátozódott, ahol az 1920-as évekig nagy tömegben vadászták. Emiatt állománya jelentősen megfogyatkozott, így védelem alá kellett helyezni. Kaliforniában igen nagy népszerűségnek örvend, hiszen az állam címermadara is, és hívóhangjával, mely leginkább folyamatosan ismételt „chica-go”-ra emlékeztet, gyakran viccelnek a helyiek. Mivel a „chica” szó spanyolul azt jelenti: lány, a „go” pedig angolul: menj, ez különféle gondolatokat ébreszt az emberek fantáziájában. Kifejezetten párban élő, azaz monogám állat, kora tavasszal választ társat. A tojó egy rejtett helyen kaparja ki a fészket, melybe naponként tojja krémszínű, sárgásbarnán pöttyözött tojásait. A kotlás a tojó dolga, eközben a kakas a fészek körül őrködik, és nemcsak a leselkedő ragadozókra ügyel, hanem arra is, nehogy egy pár nélküli kakas elcsábítsa az évi élete párját. Ha nincs résen, bizony könnyen előfordul, hogy a tojó egyszerűen lelécel, és ilyenkor párjára hárul a kotlás, majd a fiókanevelés, míg a tyúk egy másik kakassal alapít új családot.

A fiókák a kikelésüket követő néhány óra elteltével elhagyják a fészket. A bőséges csibeáldás ellenére csak kevesük éli meg az őszt, ugyanis a hirtelen lehűlések éppúgy megtizedelik őket, mint a kánikula. Egy-egy hosszan tartó esőzés is sok kis állat számára végzetes lehet, nem beszélve a ragadozókról. A természetben gyorsan növekednek: két hónapos korukra már elérik szüleik testsúlyát. Különféle fű- és gyommagvak alkotják fő táplálékukat, de az apróbb hajtásokat, rügyeket, egyes virágokat is szívesen csipegetik. Életük első heteiben nagy menynyiségű állati fehérjét igényelnek, ezért különböző gerincteleneket, csigákat, rovarokat fogyasztanak.

Zárt térben való tenyésztésüknél alaptakarmányuk a cirok, kendermag, fénymag, köles és búza keveréke. Mindezt granulált fácántáppal szokták dúsítani, és a lehetőségekhez mérten különféle gyümölcsöket, zöldségeket is adnak nekik. Az első kaliforniai copfos fürjek a hetvenes években érkeztek Magyarországra, jól szaporodtak, így napjainkban is tartanak belőlük néhány százat díszmadárként. Kedvelik a hobbiállattartók, hiszen békés, igénytelen, szívós állat. Vannak, akik a papagájokkal együtt tartják, mert a görbe csőrűektől lehullott magvakat általuk hasznosítják.