Öt anyára egy bak

Efenséges megjelenésű fajtát az 1840-es években tenyésztették ki Nyugat-Európában, hazánkban csak a múlt század elején terjedt el. Az állat nemcsak húshoz, hanem kiváló, nagy értékű gereznához juttatta az akkori gazdákat, ugyanis a szőrzet meglehetősen hasonlít a csillagászati áron értékesített, az uralkodók, filmsztárok bundáját adó csincsilláéhoz. (Ma már a nyúlgereznának nincs értéke.) A világos szőrzetű, olykor teljesen fehér egyedek, melyek csak nagy ritkán születnek, legtöbbször lényegesen gyengébbek jobban pigmentált társaiknál, így ezeket kiselejtezik. A második világháború után a Szovjetunióban is komoly tenyésztői munkát végeztek: a Pobeda Kolhoz hat és fél kilós óriáscsincsillákat állított elő, melyekből hazánkba is szállítottak. Ezekkel javították fel a háború után igencsak leromlott kis testű állományt, melynek hatására nálunk a nyugati országokéhoz képest nagyobb testű, erőteljesebb egyedek születtek.

 

Napjainkban a legtöbben a család jó minőségű biohússal való ellátása érdekében tartják a csincsillanyulakat, tehát nem árutermelés a céljuk. Ekkor az a legkifizetődőbb, ha egy bakot és öt anyát állítunk tenyésztésbe. Ebben az esetben évente mintegy háromszázhúsz kilónyi vágónyúlhoz jutunk, ami már jelentős lépést jelent az egészséges táplálkozás felé.

 

Nyulaink takarmányozására tökéletesen megfelel a lucernaszéna, a réti széna. Természetesen mindezt árpával, zabbal és más gabonával szükséges még kiegészíteni. Célszerű hagyományos anyagokból úgy kialakítani a férőhelyüket, hogy a napi etetés-itatás, illetve a hetenkénti takarítás a lehető legkevesebb munkával járjon. Így egy ilyen háztáji állomány ellátása naponta nem igényel többet egy óránál, hét­­vé­­gente viszont négy-öt órát érdemes rájuk szánni. A tenyészállatok be­­szerzésénél ragaszkodjunk a származási lappal vagy törzskönyvvel ellátott, tetovált fülű állatokhoz, mert az ilyenekben kevésbé csalódhatunk, mint a bizonytalan eredetűekben. Sze­­rencsére a csincsillanyúl fenséges megjelenése ellenére sem vált kiállítási fajtává, így napjainkban akár a kiállításgyőztes állatok is lényegében azokat a külső és belső értékeket hordozzák, mint a több évtizeddel ezelőttiek. Nyugodt vérmérsékletűek, nem harapósak, az anyák utódaikat problémamentesen felnevelik. Nem ritkák a nyolcas-tízes almok sem, de a tapasztalt tenyésztők nyolcnál többet nem engednek fölnevelni. A süldők viszonylag sokáig problémamentesen együtt tarthatók kisebb csoportokban, így négy hónapos korukra elérhetik a három és fél kilogramm körüli súlyt. Mind íz, mind pedig gazdaságosság szempontjából ekkor legidőszerűbb a nyúlvágás, és az már szakácsművészetünktől függ, hogy ízletes nyúlragut, zelleres nyúllevest, rántott nyulat vagy akár hagymaágyon sült tűzdelt nyulat varázsolunk belőlük.