A gyűlölet láncolata

Remek vállalkozás a néhány hónapja elindított Magyar Mozi Tv csatorna. Ismert, sokszor játszott játékfilmek mellett sugároz kevésbé vagy éppen alig ismert műveket is. És ami nagyon örvendetes: sok kiváló régi és újabb dokumentumfilmet elevenít fel. Márpedig ebben a műfajban nagyon erős a magyar filmszakma. Igen érdekes, meglehetősen felkavaró 2005-ben készült filmet láthattunk a napokban, Leszármazottak címmel.

Ül egy finom modorú, jó külsejű idős úr a kamera előtt és édesapja pályájáról beszél. Rokonszenvvel, tisztelettel, feltétlen egyetértéssel. A kis félmosoly az arcán az udvariasságé, nem emeli fel a hangját, válaszol Varga Ágota rendező szintén udvariasan feltett kérdéseire. Már amelyikre. Néha elsiklik a kérdésben feltett állításokon, máskor meg mosolyogva cáfolja azokat. Bátran és elszántan. Az előtte tornyosuló irathalmazt elnézve látható, meg akarja ragadni az alkalmat, hogy tisztára mossa apja nevét. Nem törődik azzal, hogy sokakat fel fog dühíteni, elvégre 85 évesen mi vesztenivalója lehet? Ha nem tudnánk, hogy kinek a fia Zsiga bácsi, még tán elismeréssel is adózhatnánk neki, amiért az ő korában fáradhatatlanul harcol apja becsületének visszaszerzéséért. De Endre László becsülete visszaállíthatatlan, ő maga pedig alighanem a kénköves pokolban ég tetteiért.

Vitéz Endre László (1895–1946) fajvédő magyar politikus tizenöt éven át volt Gödöllő főszolgabírája. Több könyvet, cikket írt a „zsidó veszedelemről”, kereste a kapcsolatot hasonlóan gondolkodó külföldi politikusokkal. Találkozott Mussolinivel, Hitlerrel is. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után belügyminisztériumi államtitkárként a Sztójay-kormány tagja lett. Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködve gyors deportálási akciót szervezett, melynek során 430 ezer zsidót mindössze nyolc hét alatt hurcoltak el Auschwitzba. A Szálasi-rezsim idején a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosaként működött. A háború után a népbíróság kötél általi halálra ítélte. Családja Argentínába emigrált, ott telepedett le. A rendszerváltozás után Zsigmond fia hazaköltözött, de a gyermekei nem tartottak vele. (A filmben csak telefonon szólalnak meg: nem akarták sem nagyapjuk, sem apjuk tevékenységét minősíteni, de semmiféle közösséget nem tudnak vállalni az emberellenes erőszakkal.)

Az adatokat, számokat, történelmi eseményeket többé-kevésbé ismeri a néző, de ami igazán megdöbbentő, ahogy Endre Zsigmond mindezekkel a legkevésbé sem törődik. Nem hiszi el a gázkamrákat, nem hiszi el az áldozatok számát, szerinte, akik meghaltak a táborokban, betegség vagy járvány következtében vesztették életüket. Elnézve az apja igazságáért harcoló idős embert, hátborzongató látni, hogyan öröklődik generációról generációra a gyűlölet, az előítélet, az elvakultság.

De szerencsére nem így történt minden bűnös családjában. Az On the Spot, illetve a Hitler gyermekei című riportfilmekből tudjuk, hogy vannak olyan leszármazottak is, akik vétlenül is vezekelnek felmenőjük emberellenes bűneiért. Bettina Göring például soha nem szült gyermeket, hogy megszakadjon a vérvonal, és fivére is sterilizáltatta magát. A hazánkban is megfordult Rainer Höss – Rudolf Höss, az auschwitzi haláltábor parancsnokának unokája – a mellkasára tetováltatta jelmondatát: Soha ne felejts! Évtizedek óta járja a világot, előadásokat tart fiataloknak. Tizenkét évesen szerzett tudomást családja sötét múltjáról, s addig kérdezősködött, míg elmondták, ki volt a nagyapja. Niklas Frank – Hans Frank, a megszállt lengyel területek főkormányzójának gyermeke – előadásokat tart, elítélve apja tetteit és a náci rendszert. Amon Goeth a plaszowi koncentrációs tábor vezetőjeként szórakozásból nőket és gyerekeket lőtt le a villája erkélyéről – ahogyan a Schindler listája című filmben láthattuk. A lánya, Monika tíz hónapos volt, amikor a férfit háborús bűnösként 1946-ban felakasztották.

Könyvet írt az érzéseiről.
És így tovább… Ők megszakították a láncot, amire Endre László fia nem volt képes. De az unokái már igen.