Örök-szép történet

Az én képernyőmUjlaki Ágnes2023. 08. 17. csütörtök2023. 08. 17.

Anyjától, apjától előnyös megjelenést, sármot és tehetséget örökölt Hunyady Margit színésznő és Bródy Sándor író szerelemgyereke. Édesanyja korai halála után apjához, Budapestre került a kamasz Hunyady Sándor, mert az apa büszkén felvállalta szép és tehetséges fiát. Aki, a bohém életű írót követve, felnőve maga is lubickolt a szerkesztőségek, kávéházak, kocsmák, piroslámpás házak, félvilági hölgyek fülledt világában. Miközben két végén égette a gyertyát, azért szorgalmasan írt, sorra jelentek meg regényei, novellái, színdarabjai. Ezek hullámzó színvonalúak, a jótól a felületesig, sokuk nem haladja meg az újságtárca szintjét. De egy műfajban a magyar irodalom csúcsait ostromolja az alig 52 évet megért író: ez a novella. Ez volt az igazi terepe, itt alkotta legmaradandóbb műveit. Amilyen például a Bakaruhában. Persze, hogy ez az 1932-ben írt gyöngyszem fennmaradt, köszönhető a belőle készült csodálatos filmnek is.

Ezt a filmet, Fehér Imre rendező 1957-es alkotását nem lehet megunni. Általában rajta van minden „legjobb magyar filmek” listán. Nekem egyik kedvencem, most sokadszorra is megnéztem az M5 kínálatában. A szomorú-szép történet, a rendezés hibátlan ritmusa, a művészi fényképezés, a finom társadalombírálat, az ízlés – mind-mind hozzájárul a film kiválóságához, de a tökéletességet a két főszereplő, Darvas Iván és Bara Margit alakítása teremti meg.

Az első világháborúban járunk. A nagyvilági, nőcsábász újságíró, Sándor tartalékosként gyakorlatilag a civil életét éli, csak időnként kell megjelennie a laktanyában, így aztán nyugodtan csaphatja a szelet a város szubrettjének, s egyidejűleg a tehetős család lányának, Pirikének. Egy laktanyás vasárnapi napon katonaruhájában látogat ki a parkba, ahol megismerkedik Vilmával, a fiatal parasztlánnyal. Megigézi szépsége, tisztasága, de a lány egyenessége miatt nem meri bevallani, hogy egyszerű katonánál jóval magasabb körökben mozog. Főleg, miután kiderül, hogy Vilma éppen Piriék cselédje… Sándort rémiszti, de egyben izgatja is a helyzet. S közben arra ocsúdik, hogy a játékból szenvedélyes szerelem lett. Tudja, hogy előbb-utóbb lelepleződik, fél is tőle, de kívánja is az igazság kiderülését. Megfutamodik a lány felvállalása elől, de elveszíteni sem szeretné az életében először tapasztalt igaz szerelmet. Ám a végzet közeledik, kikerülni nem lehet…

Ez tulajdonképpen egy melodráma, de az írónak, a rendezőnek és a főszereplőknek köszönhetően egy pillanatra sem kísérti meg a giccs. Végig azt érzi a néző, hogy bár Sándor egy gyenge jellem, de Darvas rendkívül árnyalt alakításának köszönhetően nem veszíti el a rokonszenvünket. Ennek a történetnek így kellett végződnie. 

És hát Bara Margit! A legszebb filmszínésznő a magyar film történetében. Akinek a tehetsége felért a szépségével, és rendelkezett azzal a kisugárzással, ami csak a legnagyobb csillagok sajátja. Többen hasonlították Ingrid Bergmanhoz, a svéd-amerikai sztár királynői ragyogásához. Szerintem még nála is szebb és jobb volt. Az Erdélyből áttelepült Barának ez volt a második filmje, de ezt tarthatjuk a nagy kiugrásának. Innentől kezdve sorra kapta a jobbnál jobb szerepeket: a Ház a sziklák alatt, a Katonazene, a Szegény gazdagok, a Csempészek, a Hideg napok, a Kertes házak utcája – mindegyikben tündököl. Az ország legnépszerűbb filmszínésznője volt, mindaddig, amíg egy rágalomhadjárat véget nem vetett a filmkarrierjének. Utána már csak apró szerepeket kapott a Nemzetiben. Próbálkozott vidéki színházakban, sajnálom, hogy győri Anna Karenináját nem láthattam. Végül feladta és visszavonult a családi életbe. Egyetlen ember kivételével egyik kollégája sem állt ki mellette, pedig mindenki tudta, hogy hazugság az ellene felhozott vád. Egyedül Szirtes Ádám volt az, aki dühösen berobogott a pártbizottságra, és az asztalra vágta a tagkönyvét: ha ezt meg lehet tenni Bara Margittal, ha a párt nem védi meg, akkor ő nem akar a párt tagja lenni! 

A Bakaruhában nem avult el az azóta eltelt 66 év alatt, örök érték ez a szép történet, szívhez szólóan elbeszélve.