Hamuból újjáéledt mesék

Kreatív mesés építőjátékokat, erdei állatkákat készítenek fából Tajola Stella és Pócsai Tamás háromgyermekes szülők. A fiatal vállalkozás sikeresen működött, mígnem egy tűzeset következtében leégett a család alkotóműhelye. De hihetetlen összefogás indult értük, másfél nap alatt összegyűlt a szükséges összeg, amellyel újjáépíthetik az álmukat.

Az olvasó oldalaB. Pintér Dalma2023. 12. 05. kedd2023. 12. 05.

Kép: Stella és Tamás gyermekei a fajátékok, az erdei mesék világában nőttek fel, Fotó: Szabó Róza

Stella és Tamás gyermekei a fajátékok, az erdei mesék világában nőttek fel
Fotó: Szabó Róza

Áron (9) és Vencel (6) után a harmadik gyermek, az idén négyesztendős Marcell még csak négyhónapos múlt, amikor Stella a fajátékok készítésébe fogott. A szülők mindig a természetközeli irányelveket követték a gyermeknevelésben: mosható pelenkát és hordozókendőt használtak, javarészt fajátékokat vettek a fiaiknak. Egy álmatlan éjjel szöget ütött az édesanya fejében a gondolat: miért ne készítsék el azokat ők maguk a gyermekeiknek és másoknak is? 

Hobbigépeket vásároltak, és kezdetben az aszódi otthonuk udvarán fellelhető fadarabokból, felújításból megmaradt fenyődeszkákból alkottak. A munka máig úgy oszlik meg Tamás és Stella között, hogy az édesapa faragja az építőkockákat, a szivárvány kreatív játékot, amelyből készíthető vonatsín, alagút vagy a hasábokat egymásra pakolva karám a jószágoknak. Az erdei állatok pedig az édesanya gondos kezei között születnek.

Attól is egyedi a „negyedik” közös gyermekük, a WoodenTale (magyarul: erdei mesék), hogy a családfő, aki korábban generálkivitelezőként tevékenykedett, az első perctől aktívan részese a vállalkozásnak. Megélhetésként tekint rá, ráadásul így több időt tölthet a családjával, a gyermekeivel, amit nem pótolhat semmi. Stellának valóra vált régi vágya: a kreatív munkából való boldogulás. Fülöpházán nevelkedett, kislányként sokszor járta a környéket, az erdőket az édesapjával. A szívéhez közel került állatvilágot akarta maradandó anyagba, fába faragni. 

Kezdetben a fa természetes színében szerette volna elkészíteni az erdei faunát. Elsőként róka és mókus született a barkácsasztalon. Napjainkban hársfából dolgozik, mert ennek köszönhetően a barna szín teljes árnyalata egy egészen kicsi falapon is megcsodálható. Idővel teret engedett a vásárlói igénynek, hogy legyenek festettek az erdei mesedarabok. 

A háromgyermekes család a múlt év őszén költözött a mátraballai otthonába. Első látásra megszerették a házat, főleg, hogy egy téglaépítésű melléképület, korábban asztalosműhely is állt a portán. Ez lett az ő alkotóhelyiségük. Anyacsoportokban árusították először a termékeiket, de a hírük hamar túljutott e közösségeken. Álmukban sem gondolták, hogy annyi megrendelésük érkezik, hogy a szivárványt csupán a jövő nyárra, az erdei állatok készítését pedig 2025-re tudták vállalni. Csakis a sors rossz tréfája lehet, hogy háromévnyi munka és igyekezet egyszerre a tűz martalékává lett. Október 16-án este a család lefekvéshez készülődött, amikor a kétszintes ház emeletén elment az áram. Az édesapa az udvaron lévő villanyszekrényhez sietett, hogy visszakapcsolja a világítást. Ekkor látta, hogy a műhely lángol. Stella hívta a tűzoltókat, s amíg a hivatalos egység megérkezett, a környéken lakó falubeliek, köztük a polgármester asszony gyorsan a család segítségére sietett. A baleset oka nem derült ki. A család arra gyanakszik, hogy a sparhelt okozta, bár a kéményt rendszeresen tisztították. 

A műhelyből nem sok minden maradt. Gépeket, szerszámokat (fúrót, betonkeverőt, ágvágót) tartottak ott, amik egy családi ház körül kellenek. Továbbá a vállalkozáshoz szükséges összes eszközt, fűrész- és csiszológépeket, kézi szerszámokat, elszívó berendezést, ezek mind porig égtek. A már feldolgozott, legyalult faanyag, az elkészült munkadarabok és az öszszes rajzsablon is odaveszett. A kárt többmillió forintra becsülik, de nem lehet pénzben mérni egy család álmát… 

Az első döbbenet után Stella, hogy könnyítsen a lelkén, kiírta a közösségi oldalukra, mi történt. Másnap reggelre a vásárlóik, akik tudták a számlaszámukat, kisebbnagyobb összeget utaltak nekik. Több online közösségben híre ment a történteknek, de például az anyukacsoportot a család kereste meg, hogy segítséget kérjen. A rendkívüli összefogásnak köszönhetően másfél nap alatt összegyűlt az az összeg, amiből a munkához szükséges eszközöket újra megvásárolhatják. 

A sablonokat az édesanya emlékezetből ismét elkezdte papírra vetni. A házban egy kisebb helyiséget akarnak berendezni az új műhelynek. Stella egyik este az üres szobába bevitte a régi konyhabútorukat, a már megvásárolt csiszológépet, majd rókafaragásba fogott – kividult és megnyugodott, mert tudja és érzi, hogy képesek újraindulni. 

A meglévő rendeléseket a tűz után lemondták, és türelmet kértek a vásárlóiktól. De úgy néz ki, hogy a karácsonyi kéréseket már tudják teljesíteni. A szivárvány megalkotásához időre van szükség, mert a munkaművelethez szükséges gépek még nem érkeztek meg. 

Közben lelkileg is fel kell dolgozniuk a történteket. Az édesanya akkor este nem a megélhetésüket, hanem a gyermekeit, a családját féltette. Tamás és Stella a következő két hetet csak a fiaikkal töltötték, játszottak velük, kirándulni mentek. A gyerekek persze időnként kérdezik a szüleiket a tűzesetről, akik mindig őszintén válaszolnak nekik. Arról is nyíltan beszélnek velük, hogy pár dologról átmenetileg le kell mondaniuk. 

Stella tudja, hogy talán még több időbe telik majd, amíg elgyászolja a történteket. Még akkor is, ha közben körülöttük már regénybe illő csodák történnek, és az őket sújtó sorscsapás után újból folytathatják az erdei meséiket… 

 

Ezek is érdekelhetnek