Téli parázs Parasznyán

Nyírparasznya egy a sok nyírségi falu közül, ahol be kell osztani minden fillért, hogy talpon maradjon a közösség, s egy kicsit előbbre is tudjon lépni. Mint a környéken majd mindenütt, sajnos a földek is nagyon gyengék, az átlag alig haladja meg az öt-hat aranykoronát, ahol szép búza- vagy kukoricatermésre nemigen van kilátás. A sovány homokot viszont szereti a gyümölcs, és a kötöttebb részeken a zöldség is megterem. Kellő tárolóépületek hiányában azonban a gazdák kénytelenek szinte lábon eladni a termést. „Igen, ha lenne egy rendes hűtőházunk!” – hallatszott sokáig a sopánkodás, amit a parasznyi önkormányzat hallott meg legelőször. S ha már meghallotta, lépett is. Egy sikeres pályázat révén három éve egy korszerű zöldségfeldolgozót és hűtőházat épített, melynek második üteme tavaly nyáron fejeződött be.

Az épületeket a szomszédos vajai, zöldségtermesztéssel és -feldolgozással foglalkozó vállalkozók vették először használatba, pár hónapja pedig egy újabb partner jelezte az együttműködési szándékát. Mégpedig a nagydobosi sütőtök legtapasztaltabb termesztője és termékfejlesztője, a Mátészalkán élő Filep László és csapata, aki a rendszerváltás után szinte egyedüliként tartotta fent a dobosi tök nimbuszát, de az elmúlt években rá kellett jönnie, hogy rengeteg az országban a kontár, ma már minden létező tököt nagydobosiként termesztenek, árulnak, alaposan lerontva annak hírnevét.

No, itt jöttek a képbe a nyírparasznyiak, akik örömmel vették a nagy tapasztalatokkal rendelkező szalkai termesztő és forgalmazó szakember együttműködési szándékát.

– Nem állítom, hogy ebből fog meggazdagodni a falu, de fél tucatnyi helyi embernek munkahelyet teremtünk, és hamarosan tisztes bevételt is eredményezni fog az együttműködésünk – mondja Nyírparasznya polgármestere, Szabó János, aki agrármérnökként maga is gazdálkodik, s így a földből élők értékesítési gondjaival is tökéletesen tisztában van. – Én is azt vallom, hogy ha munka van, ha bevétel van, akkor az egyén meg a közösség is gyarapodhat. Mert hiába építünk mi modern kultúrházat, hiába térkövezzük ki a falu főterét, ez az ott élők megélhetéséhez vajmi kevéssel járul hozzá. Nem véletlen az, hogy a peremterületen élő magyar falvak lakossága folyamatosan csökken. Ha nem talál kapaszkodót, a fiatalok nagy része elvándorol. A mi falunk hál’ istennek tartja az ezres lélekszámot, de ha továbbra is olyan bizonytalan például a gyümölcs vagy a zöldség értékesítése, mint az elmúlt években, akkor félő, hogy nálunk is megindul az apadás. A Filep Lászlóval kötött megállapodásunk biztos alapokon nyugszik, s talán kicsi lépésnek tűnik, de az a fontos, hogy megtettük. Az ő szakmai tapasztalataira alapozva egy integrált töktermesztésbe fogott a környék, a terményt pedig mi vesszük át, mi szelektáljuk, daraboljuk, csomagoljuk, s juttatjuk el a kereskedelmi láncok kihagyásával a vevőhöz, aki biztosan nem csalódik, mert garantáltan jó minőségű sütőtököt kap.

Annak is a legjavát, teszi hozzá Filep László, aki a dobosiból egy új fajtát nemesített ki, a téli parázs tököt.

– A téli parázs az elődjénél jóval nagyobb, tíz-tizenöt kilós, kicsit magasabb, s nem annyira barázdált, mint a dobosi – magyarázza. – A parasznyiakkal kötött megállapodás nyomán a környező községekben tavaly már negyven hektáron termesztették a téli parazsat, ami új, prémium minőséget képvisel a sütőtökpalettán. Természetesen nagyon szigorú minőségi követelményeket támasztunk a termelőkkel s a termékkel szemben, csomagolás előtt minden egyes darabot külön-külön minősítünk. A parasznyi zöldségfeldolgozó üzem dolgozói minden tököt meglékelnek, a léket megsütik, aztán jön az ízlelés. Ha megfelel az általunk támasztott követelményeknek, következhet a darabolás, a postázás. Elmondhatom, hogy kétharmaduk tökéletes. A fennmaradó harmad is megüti a piacokon kapható sütőtökök átlagát, de mi ezt nem forgalmazzuk, takarmányként hasznosítjuk. Az igazat megvallva eddig – míg családi vállalkozásban mi magunk termesztettük és értékesítettük a tököt – se voltak értékesítési gondjaink. Most pedig, hogy a legutóbbi OMÉK-on is bemutattuk a téli parazsat, ahol sokezren megismerkedhettek a fajtaelismerés előtt álló szellemi tulajdonunkkal, folyamatos a megrendelés.

A parasznyi üzem dolgozói, ellentétben a legtöbb településsel, ahol a hasonló jellegű munkákra általában a közfoglalkoztatás keretében alkalmazzák az embereket, piaci alapon minősítik, darabolják, csomagolják a csemegét. A gazdák pedig, betartva a speciális termesztéstechnológiát, az integrátorok szakmai felügyelete alatt dolgoznak, ami garantálja az egyenletes, kiváló minőségű tökök tömegét. Csak azok ma már nem nagydobosi, hanem téli parázs néven futnak.