Nemzedékek öröksége

A tavaly átadott Kárpátia Rendezvényház színpadán több mint ezer különböző korú néptáncos lépett fel a háromnapos seregszemlén a nagyszülőtől az unokáig a Kárpát-medence minden részéből. Tizennyolc felnőtt tánccsoport mellett tizennégy gyermek- és ifjúsági tánccsoportot láthattak a nézők, s hét zenekart hallhattak, a néptáncbemutatókat, koncerteket kézmézművesek és őstermelők vására, a Kölcsey Házban megtartott népviselet-bemutató és kiállítások színesítették.

A találkozó Lezsák Sándorné Sütő Gabriella, a Lakiteleki Népfőiskola igazgatója, a Kösöntyű Néptánccsoport vezetője és Kovács Norbert Cimbi, a kiscsőszi Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület – Hunyor Népfőiskola elnöke (mind a ketten kiváló táncosok) szervezésében jött létre, az előkészületek több mint három hónapon át zajlottak. Meg is lett az eredménye, mert amellett, hogy ki-ki megmutathatta társainak és a közönségnek önmagát, a Kárpát-medencei magyar néptáncosok, népzenészek, hagyományőrzők három napon át tartó együttléte igazi közösségerősítő eseménnyé vált.

A Veszprém vármegyei Kiscsősz alig több mint száz lelkes falucska, kisugárzása azonban annál nagyobb. Mint Közelítés programjukban olvasható, felfokozott tempójú, karrierközpontú világunkban a néptánc-népzene mozgalomban és a néphagyományok tanításában, továbbadásában is kialakult egy olyan, jelentős számú réteg, amely felszínesen, inkább csak az egyéni sikereket szem előtt tartva foglalkozik a hagyományos kultúrával. Ez a magatartásforma azt a veszélyt rejti magában, hogy az évszázados paraszti kultúra – torzulásokat elszenvedve – néhány évtized alatt egyszerű városi szórakozási eszközzé silányodhat. Vannak, akik számára lételemmé vált a kapkodás, az önhittség, a szertelen viselkedés, a taposás, a könyöklés, az éjszakázás, az alkohol – jövőkép nélkül. Mindezt tetézi, hogy bizonyos szakmai csoportok vélekedése szerint a hagyományos kultúra öröklődésénak eredeti formái, mint például a kisközösségekben, családban történő, nemzedékek közti tudásátadás, már nem léteznek. Szerencsére Kiscsőszön és Lakiteleken s még sok helyen ezt másként látják. A lakiteleki Élő Hagyományunk Találkozó szervezői szerint ezeket a közösséget összetartó formákat – a ruhanemű összefogására a népviseletben évszázadok óta használt kösöntyű módjára – erősítenünk kell.

Ilyen dolgokról is szó esett az együttesek előadásai, bemutatói utáni beszélgetéseken vagy éppen az esti táncházak szüneteiben, és sokan, akik eddig tán csak színpadon vagy ott sem látták egymást, barátként váltak el. Nézve a sok jókedvű fiatalt, a színpad előtt hancúrozó gyerekeket, arra gondoltam, hogy ez lehet az igazi jövőnk. Lezsák Sándor szavai jutottak eszembe, aki az Országgyűlés alelnökeként, a találkozó fővédnökeként ezt mondta a megnyitón: „Szeressük vissza Magyarországot!”. Bízom benne, hogy összefogva, még inkább egymásra lelve sikerül.