Akácerdő a gyümölcsöskertben

Fábián Árpád, aki májusban 76 éves lesz, 2015-ben vásárolta meg az 500 négyszögöles telket a Kecskeméthez tartozó Ménteleken a Ladánybene felé vezető műút mellett. Négy gyermeket nevelt föl, s 2005-ben költözött Budapestről Ladánybenére, egy tanyára, ahol jószágokat tartott. Bár több szakmát is szerzett, úgy gondolta, nyugdíjasként jobban boldogul olyan helyen, ahol gyümölcsöt termelhet, s ahol közel a műút meg a buszmegálló, így mozdulni is könnyebben tud.

Kisnyugdíjasként nem akart segélyekért kuncsorogni, bízott benne, hogy a mindössze 0,63 aranykorona értékű homokon munkájából megél, nyugdíját – amely csak az idén lépte át a 90 ezer forintot – kiegészítheti. Amikor a telket megvette, azon csak egy sufni állt, de hat év alatt felépített egy takaros kis házat, a zsindelyezésben segített a legkisebb lánya – aki a párjával rövidesen maga is Méntelekre költözik –, a többi munkát egyedül végezte.

Ahogy ottjártunkkor elmondta, kisebb-nagyobb akácok már akkor is voltak a kertben, amikor odaköltözött, ezeket kivágta, ám a földből újabb és újabb sarjak törtek elő. Szorgalmasan irtotta a hajtásokat, de rájött, hogy azokból a gyökerekből fakadnak, melyek az út melletti termetes akácok felől terjedve egyre inkább behálózzák a talajt. Ekkor a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-hez, pontosabban annak Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságához fordult, kérve, hogy az út kezelőjeként engedélyezzék számára a kertjével szomszédos fák kivágását. Az engedélyt meg is kapta, de ahhoz, hogy a kivágott faanyagot megtartsa, nem járultak hozzá. Erre ő azt felelte, így nem tudja vállalni a terület megtisztítását, azt végezze el a közútkezelő. 

„Ezt követően tájékoztattuk, hogy a fakitermelést beütemezzük és kérésének megfelelően a korábbi közútkezelői hozzájárulásunkat visszavonjuk” – olvasható a Magyar Közút Nonprofit Zrt. kommunikációs osztályának március 25-i válaszlevelében, melyet megkeresésünkre írtak. Fábián Árpád azt szerette volna, ha a kerítése mellett álló kilenc akác tuskóját és gyökereit is kiszedik s a kerítést – amelybe belenőttek az ágak – helyreállítják. Állítása szerint az a vállalkozó, akivel 2017-ben megegyezett, a kitermelt faanyagért cserébe a gyökerektől a kertjét is megtisztította volna, de a közútkezelő ragaszkodott ahhoz, hogy azt szétválogatva, osztályozva beszállítsák a telephelyére.

Hogy ezt követően mikor mi történt, az kissé homályba vész, de a lényeg, hogy a fák kitermelése az idős – és több infarktuson átesett, sokat betegeskedő – férfi szerint éveken át húzódott, s a közútkezelő levelében is ez áll: „2020. 11. 30-án Fábián Árpád már kárigényéről tájékoztatta társaságunkat. 2021 januárjában a kártérítési igényt megalapozottság hiányában elutasítottuk és tájékoztattuk a fakitermelés 2021. 03. 31-ig történő elvégzéséről.” A fákat végül kivágták, de a tuskók maradtak – a rönkök mutatják a nagyra nőtt akácok helyét –, s a gazda továbbra is próbálta irtani a kertjében a sarjakat, amelyek azonban egyre szaporodtak. 

– A negyven gyümölcsfámból, melyek jó részét magam ültettem, ma öt terem – kesereg, amikor a telefonban felolvasom a közútkezelő válaszlevelét neki. – Az első években még cseresznye, meggy szépen termett, de volt alma, körte, kajszi, ringló, szilva, őszibarack is, most meg lassan már odajutok, hogy csak a nyolcvanéves diófára számíthatok. Abból, ami terveztem, semmi nem lett, hiába öntözöm a fák tövét, az akácok elszívják a vizet, elnyomják őket.

A közútkezelő levele így folytatódik: „2021. 04. 06-án kereseti kérelmet nyújtott be a Bíróság felé kárának megtérítése és a teljes rehabilitáció igényével. A kár pontos meghatározása érdekében szakértő kirendelését kérte, valamint a fák kivágását követően a tuskók kiszedését, a gyökerek kiszedését és a kerítés helyreállítását. A Kecskeméti Törvényszék 2021. 06. 15-én végzést adott ki, miszerint a Bíróság a keresetlevelet visszautasítja. Felperes a pótlásra vonatkozó 15 napos határidőn belül sem nyújtotta be megfelelő módon az előterjesztését, ezért a Kecskeméti Törvényszék tájékoztatta a feleket a jogerőre emelkedett visszautasító döntésről.”

Fábián Árpád azt mondja, a további pereskedéstől három évvel ezelőtt azért állt el, mert úgy gondolta, e nélkül is megegyezésre juthatnak a jövőt illetően. Mutatja a levelei másolatát, amelyeket 2021 és 2023 decembere között a Magyar Közút Nonprofit Zrt., illetve Bács-Kiskun Vármegyei Igazgatósága különböző képviselőinek írt, de nemleges választ kapott rájuk. A kommunikációs osztály nekünk írott levele is ezzel zárul: „2023. júliusában Fábián Árpád ismét kérelmezte intézkedésünket, ezért augusztusban a tulajdonossal közös helyszíni bejárásra került sor vármegyei igazgatóságunk környezetvédelmi mérnökének és központi székházunk környezetvédelmi csoportja szakembereinek részvételével. Álláspontunk szerint a kialakult helyzet társaságunk közútkezelői tevékenységével nincs ok-okozati viszonyban, a fakivágást a panaszos kérelmére hajtottuk végre. 2024 decemberében küldött levelére 2024 januárjában ismét tájékoztattuk, hogy a Kecskeméti Törvényszék hatósági végzésének jogerőre emelkedésével társaságunk a kárigénnyel kapcsolatos ügyét lezárta.”

A történet itt tart, s az akácsarjak tovább szaporodnak Fábián Árpád kertjében, aki a napokban megint rosszul lett, eszméletét vesztette. De nem adja fel – mondja a telefonba elhaló hangon. – Folytatja, ha belehal is...