Orvos lett a falujában

A napjainkban alig több mint 1300 lelkes Pély Heves vármegye legdélebbi települése. Ide született Ócsai Bandi 1943 októberében egy cipészmester és egy varrónő gyermekeként. A gyermekkoráról szép és szeretetteljes emlékeket őriz, pedig nem volt könnyű, de úgy gondolja, sokkal érdekesebb volt, mint sok mai gyereké. Őrizte a libákat a kert alatt, taposta a marhatrágyát, tőzegganajt téli tüzelőnek, később aratáskor markot szedni is eljárt édesapjával, s megtanulta mindazt, amit egy falusi gyerek a szüleitől tanulhatott. Bejárták a határt társaival, elmentek a szomszédos Tarnaszentmiklósig bíbictojást, godatojást szedni, nagyokat úsztak, élvezték, amit a természet adott. Otthon tízévesen detektoros rádiót készített – a szüleinek ilyen volt –, édesapjától akkorra már megtanult hegedülni is, később együtt kísérték a húgával és vele – aki harmonikán is játszott – az iskolai néptánccsoportot.

Kilencéves korában baleset érte, eltört a combcsontja. Nagyon megfigyelte, mit tesznek vele az orvosok, akkor gondolt először arra, hogy de jó lenne orvosnak lenni. A kórházból hazatérve még tíz hétig volt gipszben, a leckét az osztálytársai hozták az iskolából, alig várta, hogy újra mehessen. A nyolcadik osztály után felvették az egri Dobó István Gimnáziumba, különösen érdekelte a biológia, de a humán tárgyak is vonzották, az orosz mellett latin nyelvet tanult. A falujában ösztöndíjat ajánlottak neki, ha egyetemre jelentkezik, nehezen tudott választani az agrármérnöki, az állatorvosi és az orvosi pálya között. A legnehezebbnek az utóbbi tűnt, de úgy gondolta, megpróbálja. És elsőre sikerült.

– Az egyetem nehéz volt, és meg kellett szokni az olyan tárgyakat, mint mondjuk a bonctan – emlékezik Bandi doktor. – Az első két évben az évfolyam 25-30 százaléka kiesett, vagy legalábbis évet ismételt. Olyan professzoraink voltak, mint például Szentágothai János, aki az anatómiát tanította, tőlük nagyon sokat lehetett tanulni. Eleinte a fővárosi élet is szokatlan volt, de aztán a tanulás mellett még maradt idő másra is. A Rezső téri kollégiumban kultúrfelelős lettem, eljártam filmforgatásokra is statisztálni, ott ismertük meg egymást a feleségemmel. Szerepeltem a Négy lány egy udvarban című filmben is, amelynek a főszereplője Törőcsik Mari volt, aki Pélyen született, és már akkor büszke volt az egész falu rá. Hozzám mindig odajött a forgatás végén, és Bandikának szólított – a többiek csak néztek. Még nem fejeztem be az egyetemet, amikor összeházasodtunk a feleségemmel, aki fél évvel előttem gyógyszerészként végzett. A gyakornoki idő után költöztünk haza Pélyre, két gyermekünk született: Eszter 1975-ben, András 79-ben.

A felesége sajnos 1997-ben autóbalesetben elhunyt, egy kamionnal ütközött. Azokról a napokról és hetekről nehezen tud szólni, de élni kellett tovább. Vigasztalták a betegei is, mindenki együtt érzett vele és a gyermekeivel. Eszter pedagógusként szerzett diplomát, most Cserépfaluban turisztikai referens, András tájgazdálkodási és természetvédelmi mérnöki végzettséggel Nagykörűben él és a szolnoki kormányhivatalban dolgozik. Van egy tanyájuk két hektár réttel, legelővel a Pélyhez tartozó Akolháton, ahol sok időt tölt. Eszteréknél három, Andráséknál négy unoka született, mindig nagy öröm találkozni velük.

Dr. Ócsai András negyven éven át dolgozott a falujában – sokszor napi tizenhat órát –, és 2008-ban ment végleg nyugdíjba. A rendszerváltozás után három cikluson át volt önkormányzati képviselő és alpolgármester, dicsekedni nem szeret, de mások elmondták, hogy a nevéhez mennyi kezdeményezés fűződik. Nagy port vert föl hivatalos berkekben, amikor már az 1970-es években – április 4-én – a temetőben megemlékeztek a második világháború magyar áldozatairól is, később pedig sikerült emlékművet állítani a két világégés pélyi halottainak. Nagy része volt abban, hogy címere lett Pélynek, s abba bekerült a Kétkémény, amely a falu határában 1878-ban üzembe helyezett tiszai, sajfoki belvízszabályozó szivattyútelepet jelzi – ez védett ipari műemlék, amely ma is működőképes. Mindemellett Ócsai doktor Heves vármegyében az egyik legismertebb természetvédő, örökös tagja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, sok éven át gyűjtött adatokat a Pély környékén előforduló madárfajokról, a fészkelésekről. Kutatásai és javaslata alapján nyilvánították 1977-ben a pélyi szikeseket természetvédelmi területté, a közeli tájvédelmi körzeteket nála jobban kevesen ismerik. A faluban is igyekezett a környezet megóvására és az egészséges életmódra nevelni az embereket, s mindez persze nem csak múlt idő. A Magyar Ezüst Érdemkereszt birtokosa s 2011 óta a falu díszpolgára, de számára a legnagyobb érdem és elismerés, hogy mindenütt szívesen fogadják.

– Mindig szerettem az idős embereket – mondja –, és ők megérezték ezt. Bánsági István doktor, Pista bácsi volt előttem évtizedeken át a falu orvosa, akit példaképemnek tekintettem. Sikerült a házánál emléktáblát elhelyezni, ami méltatja a munkásságát, nagyon megérdemli. Az ő idejében és azután is, hogy én idekerültem, egy falusi orvos munkája még egész más volt, mint ma. Nem volt MR, CT, nem küldhettük mindennel szakrendelésre a betegeket, magunknak kellett dönteni úgy, hogy meghallgattuk a bajaikat – ha kellett, a lelkieket is –, s persze alaposan megvizsgáltuk őket. Igyekeztünk segíteni a legjobb tudásunk szerint, de mindenkit sajnos nem lehetett meggyógyítani, ahogy most sem lehet. Emlékszem, egyszer szegény Miklós bácsit vigasztaltam, aki nagybeteg volt, hogy „Jön a tavasz, Miklós bácsi, meg fog gyógyulni”. Ő meg állt a nyitott ablak előtt – jó idő volt –, amikor kint megszólalt a kuvik. „Nem úgy mutassa, doktor úr” – ennyit mondott, és a másnapot már nem érte meg. Sokan elmentek a negyven év alatt, és jól ismertem mindannyiukat – sóhajt –, de az élethez a halál is hozzátartozik, ezt tudomásul kell vennünk. Csak nem mindegy, hogyan és mikor megyünk el.

Ócsai doktor hál' istennek még jól bírja magát. Biciklivel jár át a 12-13 kilométerre levő Jászkisérre Erzsikéhez, akihez bensőséges kapcsolat fűzi, neki köszönheti, hogy nincs egyedül. Erzsikével kimennek a pélyi határba is, amely gyönyörű, a nedvességet tovább őrzi ez a táj, a Tisza gátjáról nem akármilyen látvány tárul elénk. Most éppen a doktor úr kis terepjáró autójából csodáljuk a part menti édent, a természet harmóniáját.

– Egy professzorom szavai jutnak eszembe: egy orvosnak az élet minden formáját tisztelni kell – szólal meg Pély Bandi doktora. – Én ezt tartottam mindig szem előtt, és ezt ajánlom mindenkinek. Akkor talán többre juthatunk együtt mi, gyarló emberek...