Otthon a szülőföldön

Az 1993 áprilisában megalakult egyesület tevékenységének első látványos jele a Kistarcsán született kiváló operaénekes, Simándy József emlékére emelt egész alakos szobor. Továbbá a művész születésének évfordulójához kapcsolódóan 2004 óta minden évben megtartják a KIKE Kulturális Hét programsorozatot. Változatossága – ismeretterjesztő-, ének- és zeneelőadással, egyházi dalesttel, helyi művészek fellépésével megvalósuló családi műsor, örökségséta, görhönysütő verseny – jól mutatja a szervezet munkájának sokszínűségét, alaposságát.

Kereszti Ferenc – aki 1949-ben itt született maga is – az 1990-es években akart először komolyzenei koncertet tartani Kistarcsán. Az eseményre a szervezőkön túl csupán egy érdeklődő váltott jegyet és hallgatta meg az előadást. Ez azonban nem szegte kedvét. Évtizedeken át rendíthetetlenül tett azért, hogy kultúrát hozzon a mára körülbelül tizenháromezres lélekszámúra duzzadt városba.

A jó képességű fiatal a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Kar üzemmérnök szakán szerzett diplomát 1970-ben. Kezdetben az Orion gyárban dolgozott, majd 1974-től közel húsz éven át az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben (ELGI) az olajkutatást segítő számítástechnikai fejlesztéssel foglalkozott. 

A főiskola utáni nyáron összetalálkozott egykori osztálytársával, aki a Kistarcsai Fésűsfonógyárban dolgozott, amelynek volt egy művelődési háza. Ötletük alapján 1970 szeptemberében megalakult egy egyesület nagyjából száz fő részvételével. A nevezett helyszínen hetente két ismeretterjesztő előadást szerveztek, nagy érdeklődés mellett. 

Rövidesen ezután főhősünk – aki diákéveiben sokat járt a Filmmúzeumban – kiötlötte, hogy szervezzenek filmkultúra klubot (neve: Premier Plan), és tartsanak vetítéseket a helyi moziban. 1973-tól csaknem százharmincan jártak rendszeresen a rövid ismertető előadásokkal egybekötött művészfilm vetítésekre. A nyolcvanas években – a televízió, a videómagnó elterjedésével – a részvevői létszám apadt, s a közösségi program abbamaradt.

Tekintettel sikeres szervezői múltjára, tapasztalataira, lakóhelyén rábízták egy civil mozgalom megalapítását. 1993 áprilisában így született meg a Kistarcsai Kulturális Egyesület (röviden: KIKE). Zászlójukra tűzték a korábbihoz hasonló ismeretterjesztő előadások, gyermekeknek és felnőtteknek szóló programok, bálok szervezését. „Szeretem a közösségi életet, alapvető emberi szükségletünk ez, ami nem mellesleg bátorít, erősít, támaszt és vigaszt is nyújt a nehéz hétköznapokban” – vallja az alapító.

A város alkalmazásában 1996-tól kulturális vezetőként, immár főállásban folytatta korábbi szenvedélyét. Elvégezte a Pest Megyei Művelődési Intézet kapcsolódó képzését, hogy feladatkörét még nagyobb szakmai hozzáértéssel művelhesse. Megrendezett egy kétnapos szabadtéri fesztivált – a Kulturális Hét elődjét. Nevéhez kötődik a Hulló Falevél felnőtteknek szóló helyi zenei-táncos műsorsorozat, illetve az egészségügyi témájú előadásokkal, sportvetélkedőkkel, kiállításokkal színessé tett Kistarcsai Napok program.

Szívbéli küldetésében sosem ismert lehetetlent. Kistarcsán a mai napig nincs egy, a kulturális programok otthonául szolgáló hagyományos művelődési ház. A főtéren, a helyi iskolában vagy a Csigaház nevű önkormányzati épületben mindent ügyesen megold máig az egyesület, élén Ferenccel, aki kezdettől fogva vezeti.

Érdekellentétek miatt, amelyek megviselték őt, 2000 májusában otthagyta a kulturális vezető munkakörét. Elkeseredéséből az zökkentette ki, hogy a Magyar Művelődés Intézet akkori igazgatója, ismerve főhősünk munkáját, meghívta őt, hogy dolgozzon nekik. 2001 márciusától több mint tíz éven át, nyugdíjba vonulásáig a hazai kulturális élet megismerésével, fejlesztésével foglalkozott. Hálával tekint ezekre az évekre, mert új témákkal, kiváló emberekkel ismerkedhetett meg. Tudását, kapcsolatrendszerét jól tudta kamatoztatni az egyesület tevékenységében is, amely töretlenül dolgozik ma is.

Munkájuk emberfeletti igyekezetében, eredményeiben is példamutató, egyedülálló. A Kulturális Hét több ezer helybélit mozgat meg. Deáktanya név alatt már több mint 1550 ismeretterjesztő előadást tartottak, rendszeresen szerveznek gyalogtúrákat, zenés programokat, nemzeti estet, továbbá kiállításokat, ahol helyi alkotók mutathatják meg műveiket. Hirdetnek kulturális (például irodalmi) pályázatokat, ahol a díjhoz csekély pénzbeli jutalom is jár. S egy érettségiző diáknak minden évben odaítélik az Aranykavics Díjat jeles tanulmányi eredményéért, kiemelkedő közösségi tevékenységéért.

Jó nemzetközi kapcsolatokat ápolnak. Ennek keretében szerveztek például kézműves tanfolyamokat. Az elkészült művek Kistarcsa köztereit díszítik, úgymint a Simándy József Általános Iskola homlokzatára került Dallamfa nevű kerámia alkotás vagy a Szent Imre téren látható kavicsmozaik. Sőt, diákcsoportok egyesületi tapasztalatcsere céljából több ízben jártak már külföldön, többek között Franciaországban, Lengyelországban, Angliában és Cipruson is. 

Az éves programot beharangozó Hírverés című, 4500 példányban megjelenő kiadványukat a tagok önként vállalt feladatként eljuttatják a helyi postaládákba. Évente megjelentetik a Kistarcsai Kalendáriumot. Abban kétszáz oldalon olvashatók a helybéliek tollából származó versek, történetek a múltból, írások a jövőbe vezető kezdeményezésekről. Mindez nem lenne az egyesület és Ferenc nélkül, aki túl a hetvenötödik életévén továbbra is alázattal szolgálja a szülőhelyét és otthonát: Kistarcsát.