Várja megmentőit a vár

Odafent a hegyen, a lakóházak fölé magasodva őrzi, vigyázza és élteti a falut hosszú évszázadok óta a vár. Bár a környék bővelkedik természeti és kulturális kincsekben, a legtöbben azért utaznak Nógrádba, hogy várát megcsodálják, s falai közül kitekintve gyönyörködjenek a tájban. Találni a közvetlen közelben két remek vendéglátóhelyet és néhány szállásadót, de a turisztikai lehetőségek javarészt még kihasználatlanok.

„A nógrádi vár a mi várunk” – vallják a helyiek. Az itt élők önazo­nosságának fontos része ez az építmény, amelyről a település és a vármegye a nevét kapta. A ma­­gyar történelemben gyakran fontos szerepet játszott, s bár falai már romosak, még mindig állnak. 

Építési idejét pontosan nem ismerni, annyit viszont tudni, hogy a honfoglalás idején már ott állt a később (vélhetőleg Szent István korában) mezővárosi rangra emelt település központjában. A török időkben a felvidéki védvonal egyik központja, később szerepet kap a Rákóczi-szabadságharcban. 1685-ben az egyik vártoronyba villám csapott és felrobbant, ekkor a törökök a még épen maradt részeket is felgyújtották, és a várat elhagyták. A rombolást a Rákóczi-szabadságharc után a császári csapatok folytatták. 

A helyreállításra 1997-ig kellett várni. Megépült az új olaszbástya, védőtetőt kapott a kerek rondella, felállították az országzászlót. Itt tartották a hagyományos Márton-napi felvonulás utáni ünnepségeket, a vár esküvői fotózások kedvelt színhelyévé vált, de a legnagyobb esemény a Nógrádi Várjátékok megrendezése lett, melyek egy-egy alkalommal négy-ötezer nézőt vonzottak, s a látogatókat visszarepítették az évszázadokkal ezelőtti végvári harcok idejére. 

A helyi önkormányzat jóvoltából még 1993-ban létrejött a Nógrád Várának Megmentéséért Alapítvány. Ma már a 2019 őszén alapított Banderium Honoris Kulturális Egyesülettel együtt fáradoznak ezen. Céljuk, hogy a helyreállítási munkák mielőbb befejeződjenek, s a történelmi emlékhely falait ismét élettel töltsék meg. – Példaként áll előttünk a szigligeti vár, ahol a rekonstrukció során a régi és a modern dolgok között sikerült megtalálni az egyensúlyt. Nógrád várának falait úgy kell konzerválni, hogy a vár megőrizze korhű jellegét. A tereit pedig múzeum létesítésével, kiállítások szervezésével és egyéb kreatív megoldásokkal szeretnénk élhetővé, látogathatóvá tenni – számol be terveikről Kovács Viktor, az alapítvány alelnöke, az egyesület vezetője, vagy, ahogy mosolyogva mondja: elszánt kapitánya. 

A narancsos színű kövek a két­ezres évet követő rekonstrukció eredményei, a mélyszürkék eredeti építőelemek – mutatja idegenvezetőnk. Az önkormányzat a millenniumi ünnepségre megerősítette a jól körülhatárolható Oltalom-bástya falait, és az építmény új tetőt kapott. Bent, a vár hatalmas zöld területén is jelentős munka folyt: az alapítvány lelkes önkéntesei a falakat „díszletként” használva rendeztek „mini” várjátékokat, elkezdték élő múzeummá formálni a várat. Közben többször jelezték a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek, mint az egyik fenntartónak (a másik a helyi önkormányzat), hogy a romos vár több helyen veszélyes, azt szükséges mielőbb konzerválni. 

Miután a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a várat életveszélyessé nyilvánította és 2023 áprilisának végén lezárta, az alapítvány és az egyesület ígéretet kapott, hogy még abban az évben megkezdődik az állagjavító felújítás. Ahogy Kovács Viktor mondja, nem történt egy kapavágás sem, új határidőnek 2024. október 31-et tűzték ki. Régészeti ásatások kezdődtek (rengeteg a feltáratlan lelet), és a vár külső peremére elkészült egy korlát. A tervek szerint 2025 novemberére befejezik a gyalogkapu, a barbakán, a lakótorony megerősítését, a falak átvizsgálását, az elburjánzó bozót irtását. 

– Közben mi sem tétlenkedünk – teszi hozzá a harmincas éveiben járó férfi, aki a faluban élő nagyszülei révén gyermekkora óta erősen kötődik ide. – Készülünk a várjátékokra, és arra törekszünk, hogy ha majd egyszer lekerül a sárga szalag a mi várunkról, legyenek látogatói. Szeretnénk ráirányítani a figyelmet arra és megmutatni, milyen értéket jelent ez a helyiek számára, hogy ezáltal nagyobb hajlandóság legyen a fenntartására, a megőrzésére. Emellett gyűjtésbe kezdtünk, hogy befejezhessük elsőként az Oltalom-bástya felújítását, amit szerényebb anyagi lehetőségekkel is megoldhatónak tartunk. A lőterem kiállítóteremmé alakítható, a két lőrés – az egyiket befalazták, a másik leomlott – könnyen rekonstruálható. Szeretnénk kisebb kaliberű ágyúkat helyezni ide és kialakítani az őrség korabeli szállását. 

A kiviteli tervek már elkészültek, de még sok a tennivaló a tényleges megvalósulásig. A személyi jövedelemadó egy százalékával, közvetlen banki átutalással vagy REpontokon az alapítvány QR-kódjának beolvasásával (minden információ megtalálható a közösségi oldalukon) lehet támogatni a munkájukat, hogy megmeneküljön ez a történelmi kincs. 
– Önnek személy szerint miért fontos a nógrádi vár? – kérdezem Kovács Viktort. 
– Erősen él bennem egy küldetéstudat – hangzik a válasz. – Nyolcéves voltam, amikor a nagypapám a millenniumi ünnepségekre felhozott ide. Láttam lovasokat, hagyományőrzőket; mélyen belém ivódott a hely lelkülete. Példaképemnek tekintem Teszáry Károlyt, Drégely várának megmentőjét. Példáját követve úgy érzem, nekem is tennem kell valamit ennek az értéknek a megmaradásáért. Szeretném, ha a gyermekeim és az unokáim is láthatnák majd úgy, vagy annál jobb állapotban a nógrádi várat, mint ahogyan én láttam kisfiúként. 

– S az építmény még rengeteg lehetőséget rejt magában – folytatja. – Például a lakótorony tömbje alá vezet egy alagút. Negyvenöt fokos lejtésű, sziklába faragott lépcsővel indul, jön egy éles jobb kanyar, majd következik egy hatméteres függőleges akna. Felkutathatnánk, pontosan hová vezet – avat be a terveibe. S még hosszan mesél a várat övező legendákról. Arról, amikor egy odvas szilvafa belsejébe rejtett ágyúval akarták lőni ­Diósjenőt, meg az itt elásott és máig meg nem lelt hatlovas aranyhintóról, a macskafejű kísértetről, az áll nélküli lovakon ülő fejetlen törökök szelleméről. 
Távozáskor babonából megérint egy követ a várfalban, s így szól: „Őrizz meg engem, hogy én is őrizhesselek téged”. Mert egy ilyen történelmi értéknek, aminek a múltja több mint ezeréves, nem lehet, hogy nincs jövője…