Vastaps a falutól

Hetvenöt esztendős a bagi népi együttes. Kimondani könnyű, de továbbmenni nem volt mindig egyszerű. Olvasom Tóth Mihály, a falu másfél évvel ezelőtt elhunyt krónikásának 2000-ben, az ötvenedik évfordulóra írott munkáját az együttes történetéről, s megelevenednek a hétköznapok, melyek nélkül nem lennének érthetők az ünnepek, a sikerek. 

Mert az az ötven, majd az utána következő huszonöt év Bagnak sok sikert hozott. De mennyi küzdelem és micsoda összefogás van e mögött! A hagyomány és a művelődés mindig fontos volt itt, már az Osztrák–Magyar Monarchia idejében dalárda és színjátszó csoport jött létre, az 1936-ban megalakult Bagi Bokréta előadásai pedig nemcsak itthon, hanem országosan sikert arattak, sőt éneküket még az angol rádió is közvetítette. Akkor még a helyi kulturális eseményeknek többnyire a Katona (Purci) kocsma adott otthont, mert művelődési ház nem volt, s amikor a Bokréta a háborús időkben, 1944 januárjában feloszlatta önmagát, nagy űr maradt utána. Évek teltek a háború után, míg Nagy Flóriánné tanítónő szervezni kezdte a népi együttest, de az elsőként betanított és előadott Libás táncjátékuk után a létszám csakhamar elérte a hatvanat. 

A táncjáték akkori résztvevői közül ketten – Tóth Mihályné Sápi Juliska néni (a krónikás Tóth Mihály özvegye) és Tóth Jánosné Pintér Boriska néni – ma is tagjai az együttesnek, amely 1976 óta Muharay Elemér (1901–1960) nevét viseli. A színészként, rendezőként és néprajzkutatóként egyaránt elismert Muharayt szoros szálak fűzték Baghoz, és az együttesnek haláláig sokat segített. A hagyomány szeretete pedig nemzedékről nemzedékre öröklődött – öröklődik – itt, a Galga mentén, Sápi Juliska néni családjából például tízen táncolnak a több mint 160 tagú együttesben, négy nemzedék képviseletében. 

Ő maga 85 esztendős, a legkisebbek pedig négy-öt évesek. A kicsik színre lépése minden műsor fénypontja, így volt ez az idén is a 75 éves, Emlékkönyvem című gálán, melynek három előadásán színültig megtelt az 1960-as évek elején épült, több mint háromszáz főt befogadó Dózsa György Művelődési Ház. Az együttes művészeti vezetője immár 24 éve ifjabb Rónai Lajos, a gyermekcsoportokat Veresné Hajdu Zsuzsanna vezeti, mindketten a Népművészet Ifjú Mesterei és Fülöp Ferenc-díjas táncosok. Munkájukat Péter Brigitta, Kapuvári-Nemecz Réka, Mátyási Kristóf és Nemecz Liliána segíti, akik a versenyekről, minősítésekről szintén rendre díjakkal térnek haza. S ezzel az együttesben nincsenek egyedül. 

A legnagyobb öröm mégis talán az, ha az egész együttes kap elismerést. Az évenkénti, országos szintű minősítéseken mindig kiválóan szerepelnek, s a múlt évben a 3700 lelkes település képviselő-testülete Bag Nagyközségért kitüntetésben részesítette őket. És a falu lakóinak vastapsa a helyi fellépéseiken soha nem marad el. 

Fiam révén, aki sok-sok éve az együttest kísérő Fix-Stimm zenekar prímása, az idősebb táncosokat szinte kivétel nélkül ismerem, s a Bagi Boszorkák közt ott táncol Annuska és Sári unokám, a legkisebbek között pedig kedves ifjú kolléganőm, Pintér Dalma Barnuskája és Boglárkája. Két évvel ezelőtt egyik műsorukat látva ő is „rabja” lett a bagi nagy csapatnak. 

Sokat beszélgetünk róluk és a műsoraikról, s meglehet, hogy vele együtt kissé elfogult vagyok. De semmivel nem pótolható élmény, hogy a színpadon nemcsak egy jól betanult „produkciót”, hanem magát az életet látjuk Bagon. Itt nemcsak őrzik, ápolják a hagyományt, hanem valóban a szívekben él. Bizonyosan ez vonzza a környékből is azokat, akik jönnek, s hozzák gyermekeiket. Adjon Isten erőt, egészséget a Mu­haray Népi Együttesnek a következő 75 évre!