Bella hazatért

Ő a kórházi ambulancián elmondta, hogy mi történt. Innentől hivatalossá vált az ügy, s futótűzként terjedt a hír, másnap jönnek a sintérek a két kutyáért. A főtéren, a trafiknál összeverődött helyiek kétségbeesve tárgyalták, mit lehetne most tenni. 

Bella történetét egy tótvázsonyi portán hallgatom, a szelíd tekintetű szépséges fehér kutya feljött most a padlástérbe a gazdáihoz, rögtön el is nyújtózik, a hasát hűti a hideg padlón. És a pocakja igencsak hullámzik, az utódok már készülnek e világra. A sarokban sokszögletű játszókeret. Bármikor szükség lehet már rá. 

Anikó és András hat éve ismerkedtek meg egy balatonfüredi kisboltban. (Anikó kutyaeledelt keresett, András csak egy kiló kenyérért ugrott be.) Mindketten túl voltak két váláson, és Anikónak a bolti sorok kínálata között válogatva ismerősnek tűnt a gim­ná­zium­ból András. Harmincöt éve nem látták egymást. Megszólította hát a férfit, vagy a férfi őt… már nem is tudom. A gyermekeik már felnőttek, csak érdekesség, a férfi – aki bútorrestaurátorként is ismert – gyermekei többnyire Ausztráliában élnek, az egyikük olyan szoftvereket fejleszt, amely az óceánjárók aljára tapadt kagylókat leszedő víz alatti drónt vezérli. A kagylók ugyanis a siklást akadályozva tengeri és óceáni utakon megnövelik az üzemanyag-fogyasztást – a kagylók eltávolítása tehát nagyfokú üzleti érdek. Anikó pedig az USA-ban luxusszálloda-láncolatnál dolgozott, lánygyermeke az USA-ban született, a másik Brüsszelben él, később Srí Lankán gyakran telelt, Budapesten évtizedekig lakástextil-varrodát üzemeltetett, a Rózsadombon reformételüzletet működtetett, egy üzlethálózatnak fagylaltot szállított. 

– Miután napok óta etettük a kutyát, szívbe markoló volt a jövőjére gondolni. Volt még egy kis balatonfüredi, Dömötör-féle kolbászunk, így azzal Bellát becsalogattuk a lakóautóba… 

Ők mindketten kutyások. Ez tagadhatatlan! Anikónak három éve távozott el a vizsla-pointer keveréke, és előtte vesztette el a tizenhat éves havanese kiskutyáját. András régebben egy farmon lakott, így most Tótvázsonyban, a portán futkorászik egy Zokni nevű „cukker­darab” kis fekete kutyájuk, Morzsi, a tacskó, a két tekintélyes méretű akita: Baba és Jack, és egy kistestű hófehér Stich. 

Ott, Calabriában az első, kolbásszal csalogatott nap estéjén Bella, az abruzzói juhászkutya felment a bérelt ház teraszára, másnap kívülről az ajtó elé feküdt, harmadik nap pedig már bement a házba. Közben elmentek Villa Pianába az állatorvoshoz, chipet, oltásokat adattak be neki, útlevelet készíttettek a számára. Aztán elindultak vele a lakóautóval Magyarország felé, Tótvázsonyba. Itt befogadta a többi kutya a barátságos Bellát. És lassan kiderült, hogy gömbölyödik a pocakja. Eseménydús volt a völgy és a nagy kanyar Roseto Capo Spulicóban. 

Az abruzzói juhászkutyát „óvilági európai” fajtának tekintik, és közösek az ősei más kelet-európai jószágőrző kutyákkal, különösen a hegyvidéki kutyákkal, mint a pireneusi hegyikutya és a magyar kuvasz. Az abruzzói juhászkutyák eredete legalább az ókori római időkig vezethető vissza. Eredetileg Olaszországban tenyésztették őket, ahol ma is nagyon népszerűek, és eredeti rendeltetésük továbbra is megmaradt: a jószágok őrzése. Igen megbízható kutya. Barátságos és hűséges, józan, és nem kíméli önmagát. Bátor, értelmes és kiegyensúlyozott. Ritkán ugat. Gyengéd, de nem önállótlan vagy tolakodó, és sok helyzetben meglepően önállóan viselkedik – írják róla az internetes portálok a fajtajelleg-meghatározásokban. Kiváló őrkutyává nevelhető, amely igen meggyőző módon védelmezi családját és otthonát a nemkívánatos egyénektől. Az abruzzói juhászkutya általában elég jól kijön más kutyákkal és háziállatokkal is. A gyermekekkel általában türelmes, sok mindent elvisel tőlük. Az idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedik, hívatlan vendégeket nem enged be a család otthonába. 

Bellának ottjártunkkor lóg a hasa, nehezen áll fel, inkább a hideg kövön hűti a hasát. „Napok óta törtem a fejem, hogy azok a pirinyó kiskutyák hogyan fognak szopizni, mert olyan vastag bundája van Bellának, de a természet egy csoda… Amúgy egyáltalán nem hullik a szőre, de tényleg. Két napja viszont a hasáról, de tényleg csak a hasáról nagy csomókban lejött a vastag bunda, és most már minden emlő hozzáférhető. Szóval nagyon közel járunk.” 

Hatvan-egynéhány napja van itt Bella az új hazájában, Magyarországon, Tótvázsonyban Dudás Anikónál, Koncz Andrásnál. Jól tűri a hatalmas ház felújítását, a munkások mozgását, a kopácsolást, el szeretnék adni az egykori egyházi kúriát. 

Öt-hat kiskutyára minimum számítottak. És április közepén – miután eljöttem tőlük – az egyik nap hajnaltól reggelig Bella világra hozott nyolc utódot. Anikó kettőt már elkommendált egy Balaton-felvidéki sajtkészítőnek és egy tótvázsonyi gazdálkodónak. Még tudatlan kis lények, ki sem nyílt a szemük, nevet akkor kapnak majd, ha a szemükbe lehet nézni. Még nem tudják, hová kerülnek az apró ebek, de csak ellenőrzött helyre adják. Egy kiskutyát Anikó szeretne megtartani. Erről még folynak az egyeztetések Anikó és András között. A döntés már sejthető.