Elhozták a maguk táncát

A Kárpátia Rendezvényház színpadán a Duna Művészegyüttes és annak Göncöl zenekara nyitotta meg május 30-án, péntek este Magyar táncképek című gálaműsorával a három nap eseményeit. A produkció fergeteges sikert aratott, és megadta az alaphangulatot a találkozó első táncházához, amely mindjárt hajnalig tartott. 

A jókedvhez jó idő is társult ezen a tavasz végi, nyár eleji hétvégén. Szombaton és vasárnap sorra érkeztek a fellépő csoportok és sereglettek a nézők, akik a színpadi előadások kísérőjeként kiállításokat, viselet- és más bemutatókat láthattak, vásárolhattak a kirakodóvásár kézműves portékái közül. Vonzotta a vendégeket a Felföldi Dalia Népfőiskola baranta­be­mu­ta­tója – a baranta a kilencvenes évek óta formálódó, hagyományainkon alapuló magyar harcművészeti stílus –, és sokan megcsodálták Kovács Ivett, a százlelkes dunántúli Kiscsősz életét megörökítő Közösség és Kása Béla Erdélyi zenészek című kiállításának képeit. Hatalmas sikere volt vasárnap délután a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség által, a szövetség rendezvényzáró gálaműsorának részeként, A csodálatos Sárköz címmel megtartott népviselet-bemutatónak, melyen Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta viseleteiben gyönyörködhettek a nézők. A bada­csony­tördemici, a bagi, a hőgyészi és a kozármislenyi néptáncegyüttes műsora után pedig vastaps fogadta Héra Évát, az 1990-ben megalakult szövetség alapítóját és leköszönő elnökét – mostantól tiszteletbeli elnökét –, aki a gálaműsoruk címével búcsúzott: „Járd a saját táncod!” Mert járhatjuk a másokét is, de a legfontosabb a sajátunk. 

S akik eljöttek Lakitelekre, csakugyan a maguk táncát hozták. Megható volt látni, ahogy együtt táncolt nagyszülő és unoka, ugyanabban az együttesben, egyazon előadásban. A főszervező Hunga­rikum Liget – Népfőiskola Alapítvány és a társszervező kiscsőszi Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület – Hunyor Népfőiskola mindent megtett a találkozó sikeréért, amely maga is hagyománnyá válva közösséget formál, Kárpát-medencei összetartozásunkat erősíti. Lezsák Sándorné, a Lakiteleki Népfőiskola főigazgatója, a helyi Kösöntyű Néptánccsoport vezetője és Kovács Norbert Cimbi, a kiscsőszi egyesület és népfőiskola elnöke – a falu polgármestere – egyaránt kiváló táncosok és közösségszervezők, s pontosan tudják, hogy a néptánc és a népzene – vagy bármi, ami népi – nemcsak kultúránk dísze, hanem magyarságunknak valóban tiszta forrása, éltetője. 

Úgy érzem, az itt látható képek önmagukért beszélnek. Örömről és boldogságról, meg arról – ahogy Lezsák Sándor József Attila-díjas író, költő, az Országgyűlés alelnöke, a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány elnöke mondta a megnyitón –, hogy „mindannyian vagyunk valakik”. Hogyan is írta József Attila? „Szállj költemény, szólj költemény / mindenkihez külön-külön, / hogy élünk ám és van remény, – / van idő, csípjük csak fülön…” És: „Szeressük vissza Magyarországot!” – ahogy szintén Lezsák Sándor mondta egy évvel ezelőtt, az első „kösöntyűs” találkozón. Mert a szülőföldünk, a hazánk. És szívvel visszaszerethető…