Holló bácsi fagylaltozója

Tokaj-Hegyalja legismertebb mestercukrásza több mint fél évszázada űzi az ipart, pedig nem készült cukrásznak. A Miskolc melletti Nyékládházán gyerekeskedett, s az általános iskola után szobafestő akart lenni. De egy nap tapasztalata elég volt, hogy letegyen a festői álmokról. 

– A mesterem bemutatkozásképpen egy álló nap vakartatta velem a falat – meséli nevetve a tokaji cukrászdában egy kedd délelőtt, amit azért fontos hangsúlyozni, mert így, nyár végén már csendesebbek a délelőttök, nyugodtan lehet beszélgetni. – Viszont a bátyám együtt pingpongozott a híres miskolci Napsugár cukrászat vezetőjével, Sütő Sanyi bácsival, az ő javaslatára álltam be cukrásztanulónak. Aztán egészen 1965-ig az ő keze alatt dolgoztam, amikor átcsábítottak Tokajba, ahol két év után rám bízták a cukrászüzem vezetését. Annyira jól ment az üzlet, hogy csak két műszakban tudtuk teljesíteni a rengeteg megrendelést. Majd 1985-ben még nagyobb váltás történt az életemben, megválasztottak a Tokaj és Vidéke ÁFÉSZ, vagyis az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet elnökének. Fájó szívvel hagytam ott az üzemet meg a főteret, ahol a feleségemet is megismertem. Tél volt, s a közeli patika gyógyszerész lányai kijöttek levegőzni, mi meg nekiálltunk hógolyózni velük. 

A hógolyózásnak pedig esküvő lett a vége, 1969. május 31-én volt a lakodalmuk. Van két gyermekük, négy unokájuk, s mondogatják, hogy pihenni kéne már, papa, de hát Holló József nem bírja a tétlenséget. 

Nem bírta üzemvezetőként, de ÁFÉSZ-elnökként sem. Tucatnyi település tartozott Tokajhoz, s akkor már természetesen nemcsak a süteményekről kellett gondoskodnia, hanem a kenyérről, a ruháról, a műszaki cikkekről is. A szövetkezet működési területén élt vagy húszezer ember, azok ellátásának megszervezése egész embert kívánt. A menet közben vendéglátóipari főiskolát is végzett elnök irányításával működő szövetkezet meg is tett mindent, hogy ne kelljen az embereknek Miskolcra vagy Nyíregyházára menniük az áruért, s még arra is figyeltek, hogy, mondjuk, fagylaltban se legyen hiány. Kannákban szállították ki a Tokajban főzött fagyit Szegibe, Keresztúrra vagy például Taktabájra, ugyanis majd' minden faluban rendes kis cukrászdák is működtek. Nehezen hihető ez ma, amikor a legtöbb helyen már a korcsmák is bezártak. 

Aztán teltek az évek, s jött 1990, jött a rendszerváltás. Váltott vendéglátónk is, miután letelt az elnöki mandátuma, ’91-ben megnyitotta a ma is működő fagylaltozóját a tokaji főutcán, a vasúti híd közelében. Azóta is működik májustól szeptemberig. Aki ide belép, ne számítson valami csillogó-villogó dizájnra, s ötvenféle, mindenféle csiricsáré színben pompázó fagylaltra. Itt van három asztal, tucatnyi szék, s mindenekfelett patyolattisztaság. Egy kis polcon pedig három fagylaltoskanál, a legkisebb még a hatvanas-hetvenes évekből. Kétdekás, még Holló József mérte vele a fagyit, amikor 50 fillér volt egy gömb. 

Hát, most egy kicsit drágább, de az eltelt ötven év alatt egy „kicsit” másnak is felment az ára. 
Példaként egy zacskó kakaót mutat. Holland kakaó, aminek 12 ezer forint a kilója. De a Holló fagylaltozó minőségi alapanyagokat használ. Tudják ezt a „nyalakodók” is. Beszélgetésünk közben például egy debreceni házaspár érkezik, s elmondják, hogy egy baráti társasággal érkeztek kicsit borozgatni, s már mennének haza, de nem tudnak úgy elmenni Tokajból, hogy fel ne keressék a Holló-féle fagyizót. 
Sokan vannak így az országból. Holló bácsi – ahogy a tokajiak szólítják – ugyan nem kér senkitől lakcímkártyát, de a legtöbb visszatérő vendégét pillanatokon belül beazonosítja. Ez a vendég Nyíregyházáról, ez Csobajról, ez Budapestről, a negyedik meg Balatonalmádiból jött, akiket a személyi kötődésen kívül a minőségi fagylalt von ide. Pedig itt csupán féltucatnyi fagylalt készül. Csoki, citrom, vanília, eper…, de az mind utánozhatatlan! 

De legjobb erről személyesen is meggyőződni.