Emlékmű a muzsikusoknak

Máté Róbert több mint harminc évvel ezelőtt kezdte el kutatni a családja és a töki cigányság történetét, majd néhány évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne, hogy állítsanak emléket az előttük járóknak. – Megerősített ebben az is, hogy a fővárosban már neveztek el közterületet Muzsikus cigányok parkjának, és Mányon is felállították a cigányzenészek emlékoszlopát. A töki helyszín akkor vált elérhetővé, amikor Bősze András, korábbi polgármester felvetette, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő, az Arany János utca elején található saroktelek alkalmas lehet egy emlékmű elhelyezésére és parkosításra. Azért is jó ez a terület, mert a falunak azon a részén sokan laktak azok közül, akiknek a neve az emlékműre felkerül – fogalmaz Máté Róbert, aki maga is nagybőgőzik Máté József töki zenekarában. 

Máté Róbert azt is kiderítette, hogy a töki cigányzenének több mint kétszáz éves múltja van. Mint felidézi, a falu mindennapjaihoz hozzákapcsolódtak az olyan alkalmak is, amelyeken a pincékben vagy lakodalmakban, ünnepi alkalmakon együtt mulattak a tökiek. – Szeretnénk, hogy a jövőben is megmaradjon az ősök emléke, azoké, akikre a mai cigányság és a falu minden lakója büszke lehet – mondja, hozzátéve, hogy akikkel beszélt, mindenki örömmel fogadta az emlékmű javaslatát, és sokan visszaidézték régi emlékeiket is. Sőt buzdították őt, hogy vigye végig ezt a tervét. 

– A környéken mindenhol ismerték a töki cigányzenészeket – emlékezik Máté Róbert. Édesapja, Máté Mihály sokat mesélt neki a régi emberekről, aztán elkezdte családon belül összeírni az ismert és fellelhető adatokat. Sokat kutatott a plébániák és az önkormányzati hivatalok anyakönyveiben. – A faluban hagyományosan három nagyobb család élt: a Dudás, a Máté és a Sándor. A családok összekapcsolódtak egymással, és az 1980-as évekig a férfiak zenéléssel foglalkoztak. Emellett más munkát is vállaltak, például aratáskor segítettek a földeken. A nők a házaknál dolgoztak: vasaltak, mostak, napszámos munkát végeztek. A cigány és a magyar lakosság Tökön mindig jól megvolt egymással. Ez különleges dolog, nincs minden településen így. És Tökön a cigányok között sosem volt jellemző a munkanélküliség – hangsúlyozza Máté Róbert. 

Ismert zenészek voltak Tökön mások mellett Dudás Ferenc (1865–1953), a környék híres prímása, a Dóry József nótaénekest is számos alkalommal kísérő Dudás József (1896–1950), valamint Horváth Dudás József (1906–1977), aki több budapesti étteremben (Kulacs, Deák, Valéria, Keleti) is muzsikált. Sándor János szintén elszármazott a faluból, de csakúgy, mint Zoltán nevű testvére, ő is ismert zenésszé vált. Tökről ma két jelesebb zenekart is gyakran hívnak nemcsak helyi, hanem távolabbi rendezvényekre is: az egyik prímása Sándor Dezső, a másiké a 100 Tagú Cigányzenekar zenésze, Máté József. Az emlékművön a 49 zenész neve között szerepel majd Dudás András is, aki az 1848/49-es szabadságharcban tábori zenészként vett részt. 

A hatvanas évekig jellemző volt Tökön, hogy a zenészek ünnepnapokon a házaknál muzsikáltak. Így bensőséges kapcsolat alakult ki az emberek között. Nem a faluszéli cigányokat látták a töki zenészekben, hanem a barátaikat. Olyan is előfordult, hogy szüretkor is szólt a muzsikaszó a szőlősor végén, így mindjárt jobb hangulatban ment a munka. A hetvenes években már az idegenforgalmi helyekre szerződtek le muzsikálni a zenészek, és a környék legtöbb településén ismerték a töki cigányzenészeket. 

A mostani kezdeményezés mellé állt a helyi önkormányzat és a Töki Nosztalgia Társaság is, valamint Menczer Tamás országgyűlési képviselő is segített, és a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül meg is érkezett az ötmillió forint támogatás. A februári jótékonysági koncerten 11 helyi zenész lépett fel egy zenekart alkotva. Csákvári Rita polgármester az eseményen az összefogás fontosságát hangsúlyozta, és arra is rámutatott, hogy a töki cigányzenészek generációkon át gazdagították a közösség kulturális életét. Mint lapunknak is mondja, a „cigányzene a magyar kultúra egyik élő lelke: szenvedélyt, örömöt és fájdalmat egyaránt közvetít, a zenészek pedig hidat építenek múlt és jelen, ember és ember között”. Idézi Liszt Ferencet, aki szerint „a cigányzenészek voltak azok, akik a magyar zene érzelmi világát megőrizték és továbbadták”. 

A kivitelezőt Máté Róbert kereste fel. – Az egy négyzetméteres alapterületű beton alapzaton álló, körülbelül két méter magas, négy­oldalú, oszlopszerű, egyszerű emlékművet Reichardt Miklós kőfaragó egyéni vállalkozó készíti el. Két oldalán a negyvenkilenc zenész neve olvasható majd, egy harmadikon hegedűt ábrázoló üveglapot helyeznek el – magyarázza Máté Róbert, aki azt is szeretné, hogy az emlékművön elhelyezett QR-kód segítségével sok információhoz hozzájuthassanak majd az érdeklődők és az emlékezők. 

– Az emlékmű letisztult alkotás lesz, süttői mészkőből készül, és fekete gránittáblákat teszünk majd a hagyományos jellegű, de mai elemeket is tartalmazó műre. Az üvegre gravírozott hegedű lesz a központi motívum. Az egész emlékmű külső világítást kap majd – mutatja be az alkotást Zentai Petra, a több mint harminc éve a Tökkel szomszédos városban, Zsámbékon működő kőfaragó vállalkozás kreatív munkatársa. A környékbeliek jól ismerik őket, hiszen sok családnak készítettek és újítottak fel sírköveket. – Az elmúlt három évtizedben mindig arra törekedtünk, hogy valami egyedit, szépet készítsünk, odafigyelve a részletekre – fogalmaz Zentai Petra. 

Csakúgy, mint a legtöbb töki zenész, Máté Róbert is a családban tanulta a muzsikálást. A hegedűvel kezdte, végül a bőgőnél kötött ki, és több száz nótaszöveget tud fejből. Mint mondja, így is szeretné megőrizni ősei emlékét az utókor számára. Reményei szerint március végétől már a mészkövön elhelyezett gránittáblák is felidézik majd a helyi muzsikus cigányok emlékezetét.