Kislány fehér masnival

Az unoka Zsámba Mariann, a nagymama Vajas Zoltánné Szigetvári Erzsébet. Hernádnémetiben, az Alkotmány utcában, a Nagyi házában beszélgetünk, velünk van Erzsike lánya, Mariann édesanyja, Marianna is. Mind a ketten örülnek, hogy Mariann megérkezett Egerből, ahol az Ofotért boltvezető-helyetteseként dolgozik. Ráadásul a vőlegényével, Dominikkel együtt jött, jú­­lius­ban lesz az esküvőjük. 

Nézzük a már szépen bekeretezett képet, melyen áprilisi szellő fújja Erzsike haját – címét is innen kapta a fotó –, miközben az édesanyja sütötte hókiflit a szájához emeli. Az Arany János utcában laktak, nem messze a nagymamájától, hozzá indult a friss süteménnyel. Csak annyit hallott, hogy valaki megszólítja, forduljon meg, s már kész is volt a kép – Berendi Ferenc felvétele. Nekik nem járt akkor a Szabad Föld, a szomszédasszony mutatta meg, mikor megjelent. De újságot már nem kaptak, hogy eltegyék emlékbe. 

Amikor a múlt év végén ismét felidéződött a történet, a nagymama úgy emlékezett, hat-hét éves lehetett akkor, 1957-ben vagy '58-ban. A szerkesztőségben aztán kiderült, ezekben az években a Képes Szabad Föld nem jelent meg, csak 1959–60-ban. S az 1960-as esztendő április 10-i számának címlapján végre sikerült megtalálnunk a fehér masnis kislány képét, nyolcéves volt, amikor készült. El is küldtük azonnal az unokának – aki 2001-ben született –, e-mailben és postán is. 

Hatvanhat év nagy idő – mi történt azóta? Erzsike – aki 1951. október 13-án jött világra – 11 évesen súlyos beteg lett, egy mandulagyulladás szövődményeként szívizomgyulladást kapott. Az ötödik osztályt emiatt ki kellett hagynia. Az általános iskolát 1967-ben fejezte be, s utána munkába állt az Ongai Csavargyárban, ahol akkoriban – mint mondja – 1400 ember dolgozott. Itt ismerte meg Vajas Zoltánt, aki nála éppen öt évvel volt idősebb, 1946. október 13-án született a szomszédos Hernádkakon. Egy üzembe, egy műszakba jártak. A közös születésnapnak aztán nagy szerepe lett abban, hogy megszerették egymást, s 1971-ben összeházasodtak. 

Egy ideig Hernádkakon laktak, majd Erzsike szüleihez költöztek. Építkezni kezdtek, kalákában, a rokonok segítségével, maguk készítették a blokkot, a férje ásta az alapot, Erzsike lapátolta a földet, majd betont, maltert kevert, emelte az 50 kilós cementeszsákokat. Marianna 1972-ben, fiuk, Zoltán 1973-ban született – mind a ketten áprilisban –, 1976-ban beköltöztek az Alkotmány utcai házba. Közben a férjével együtt középiskolába jártak, 1977-ben leérettségiztek. Erzsike 1981-ben a „Csavarból” átment Bőcsre, a Borsodi Sörgyárba, dolgozott adatrögzítőként, könyvelőként, operátorként – készítette a számlákat a boltoknak. A férje csoportvezető lett ugyanitt. 

Korán elvesztette őt, nem érte meg a 62 évet. Életének – a szülei betegségén és halálán kívül – ez volt a legnehezebb időszaka. A gyermekeivel tartották egymásban a lelket. Marian­na Hernádnémetiben, az Arany János utcai házban, Zoltán a közeli Gesztelyen lakik, ők, a családjuk, a négy unoka – mind a négyen lányok – ma is a mindene. Nikolett – Mariann testvére – optometrikus (látásvizsgáló), Kitti logopédus, Réka még egyetemre jár, magyar–rajz szakon, nagymamája büszkén mutatja a szebbnél szebb rajzait. De van itt más is – mosolyog, és három könyvet vesz elő –, a szerző Mariann unoka. Versbarátként mindjárt olvasni is kezdem Zsámba Mariann Hanghatások című, 2017-ben megjelent kötetét – a szerző 16 éves volt akkor –, őszinték, mélyek, szépek a versek. 
– Sohasem éltünk könnyen – sóhajt a nagymamája, s elnéz valahová messzire. – Megtanultuk megbecsülni a kicsit is. Apám traktoros volt a téeszben, 1967-ben, amikor befejeztem az iskolát, havi 1300 forintot keresett. Én gyűjtöttem a takarékbélyeget, a nyolcadik év végén beváltottuk. Éppen 1300 forintot kaptam értük, azt odaadtam a szüleimnek, hogy megvegyék belőle a szivattyús kutat. A kút még mindig megvan, de vizet már nem ad. 

Mariann átöleli a nagyanyját, s nézzük megint a képet. A Nagyiét, aki kislány volt, mikor készült, s milyen gyönyörű… De nekik, a gyermekeinek, az unokáinak most is ő a legszebb. 
Aztán kimegyünk az udvarra, ahol tavaszi szellő fújdogál, mint régen. S elkészül a mai kép róla és Mariannról. A kettő között hatvanhat év telt el. De összeköti őket a szeretet.