Minden falat számít

Ahogy meséli, nagyon introvertált, befelé forduló kislány volt, inkább amolyan csendes megfigyelő. De mivel falun laktak, az állatok, főleg a kutyák már egészen kicsi korától meghatározó részei voltak az életének. Olyan erősen kötődött hozzájuk, hogy óvodásként, amikor megkérdezték, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, nála csak egy válasz létezett: állatorvos. Ez az elképzelés sokáig elkísérte. 

– Középiskola végén emelt szintű biológia érettségire készültem, és az egyetemi jelentkezéskor az osztályfőnököm hosszasan győzködött, hogy ne csak az állatorvosit jelöljem meg, hanem valami mást is – emlékszik vissza a most Dunaújvárosban élő Réka. – Az állatorvosiról pár ponttal lecsúsztam, így a biológia szakra kerültem, ami kezdetben nagy csalódás volt. Abban az időszakban kudarcként éltem meg, de ma már úgy látom, ennek így kellett történnie. 

Az egyetem után hosszú ideig kereste a helyét, mert mindenképp állatokkal szeretett volna foglalkozni. Sokféle területen dolgozott, panzióban, cipőboltban, kórházban, sőt autóipari gyárban is. A valódi fordulópontot egyértelműen a kiskutyája, Hope hozta el az életébe, akinél tízhetesen ételallergiát diagnosztizáltak. Ekkor kezdett el először komolyabban foglalkozni a táplálkozás szerepével. 

– Ez az időszak rengeteget adott nekem. Hope miatt teljesen autodidakta módon nekiültem tanulni, utánaolvasni, összefüggéseket keresni, és minél többet megérteni abból, hogyan lehet az étrenddel támogatni egy kutya egészségét. Amikor először eljutottam a Mancs BARF boltba, még csak gazdiként érkeztem, de pár hónappal később már beugrós eladóként dolgoztam ott, majd beleástam magam a dietetikába is. Hope volt az én legnagyobb tanítómesterem. Később együtt kellett megküzdenünk a környezeti allergiá­val, az epilepsziával és a patella­ficammal (térdkalácsficam) is, és minden egyes nehézség még mélyebbre vitt ebben a szakmában. Azt hiszem, ezért is lett ennyire személyes számomra ez az egész hivatás, mert nemcsak szakmai érdeklődésből indult, hanem szeretetből, aggodalomból, és abból a vágyból, hogy valóban segíteni tudjak. Utólag visszanézve azt érzem, hogy bár nem pontosan oda jutottam, ahová gyerekként terveztem, mégis ugyanannak a hivatásnak a szívéhez kerültem közel, az állatok segítéséhez. 

Réka 2021-ben kutyakozmetikus OKJ-képzésre jelentkezett, ám a gyakorlati tapasztalatok során hamar felismerte, hogy ez az irány nem az ő útja. Ezzel párhuzamosan azonban egyre többen keresték meg, hogy segítsen kisállataik különféle táplálkozási problémáiban. Ekkor kezdett egyértelművé válni, merre szeretne tovább haladni, majd két angol nyelvű szakmai kurzus elvégzése után négy éve megalapította a Ray of Hope Kisállat-dietetikát. 

Tapasztalatai szerint az egyik leggyakoribb hiba, amit gazdiként elkövetünk, hogy túl egyszerűen gondolkodunk az etetésről. Sokan még mindig úgy tekintenek rá, mint egy napi rutinra, csak legyen valami a tálban, miközben a táplálás valójában az egészség egyik legfontosabb alappillére. 

Ahogy magyarázza, tipikus probléma például, hogy a gazdik nem az adott állat egyéni igényei alapján választanak eledelt, hanem reklám, megszokás vagy éppen ismerősi ajánlás szerint, holott ami bevált az egyik kutyánál vagy macskánál, az egyáltalán nem biztos, hogy a másiknak is megfelelő lesz. Teljesen más igénye van egy kölyöknek, egy idős állatnak, egy allergiásnak vagy egy emésztésérzékeny kedvencnek. 

– Gyakran látom azt is, hogy sokan összekeverik a minőségit azzal, ami jól hangzik. Attól, hogy egy csomagolás szép, vagy rá van írva, hogy prémium, natúr vagy gabonamentes, még nem biztos, hogy valóban jó választás. Szintén nagyon gyakori hiba, hogy túl sok jutalomfalat, maradék vagy pluszfalat kerül be a napi étrendbe, miközben ezekkel teljesen fel lehet borítani az egyensúlyt. Sokszor nem is rossz szándékból történik, hanem szeretetből, csak éppen a szeretet nem mindig egyenlő a jól táplálással. A nyers vagy főtt etetés kapcsán pedig azt látom, hogy sokan lelkesedésből belevágnak, de valódi utánajárás nélkül. Pedig attól, hogy valami természetesnek tűnik, még nem lesz automatikusan teljes értékű. Az arányok, az alapanyagok minősége, a változatosság és a megfelelő kiegészítések mind kulcsfontosságúak. Éppen ezért érzem fontosnak, hogy az etetésről ne divatként vagy hitvitaként beszéljünk, hanem szakmai alapon, az adott állatra szabva.

Réka az étrendtervezést mindig egy részletes kérdőívvel kezdi, ebből kap átfogó képet az állatról és a gazdi mindennapjairól is. Ilyenkor rákérdez többek között a fajtára, korra, ivari állapotra, testsúlyra, aktivitásra, a korábbi és a jelenlegi etetésre, esetleges betegségre, érzékenységre, gyógyszerekre, étrend-kiegészítőkre, valamint arra is, milyen tünetek vagy problémák miatt kereste meg a gazdi. 
Munkája során megannyi különleges esettel találkozott már, Dennis, a francia buldog páldául igazi kihívás volt, a nyers etetés nem működött jól, ezért a gazdájával újratervezték az egészet, és végül stabil rendszert alakítottak ki. Amy története is meghatározó, idős kutyaként hirtelen fogyott, ám a konzultáció után nem sokkal visszanyerte az energiáját, életkedvét. Sőt, a szemműtét, amit terveztek a kutyusnak, végül elmaradt, mert az állapota a megfelelő táplálásnak köszönhetően rendeződött. 

– A legnagyobb kihívása ennek a hivatásnak nem is a szakmai rész – mondja –, hanem egyértelműen a kommunikáció. Az elméleti tudásban mindig van fejlődési lehetőség: lehet olvasni, utánanézni, rendszerezni az információkat, ezt otthonosan tudom kezelni. A kommunikáció viszont sokkal összetettebb, mert nemcsak tényekkel és szakmai szempontokkal dolgozom, hanem emberekkel, érzésekkel, félelmekkel, bűntudattal, berögzült elképzelésekkel is. Sok gazdi, érthető módon, érzelmileg nagyon erősen kötődik az etetéshez, hiszen ez a gondoskodás egyik legfontosabb formája. Amikor változtatásról, hibákról vagy problémás pontokról beszélünk, sokan nem pusztán információként fogják fel, hanem személyes kritikaként élik meg. Az egyik legnagyobb kihívás tehát, hogy úgy adjam át a szakmai tudást, hogy a gazdi ne azt érezze, elrontott valamit, hanem azt, hogy most kap egy jobb irányt, amivel segíthet kedvencének. Tehát nem tanácsot kell adni, hanem finoman lebontani a berögzült hiedelmeket is. Végső soron nemcsak étrendeket állítok össze, hanem embereket is kísérek egy változásban. 

Pont ezért Réka jövőbeli terveinek középpontjában az edukáció, vagyis az ismeretek, készségek átadása áll. Egy hiteles, közérthető és gyakorlatias tudást szeretne átadni a kisállatok etetéséről. Több tartalmat, előadást és programot tervez, miközben szakmailag is folyamatosan fejlődik, hogy minél több állat életminőségén javíthasson.