Fürgék és kedvesek
Forrás: Shutterstock
Forrás: Shutterstock Szüntelenül találnak a gyerekek maguknak szórakozást a természetben: egyensúlyoznak a két kőre felfeküdt deszkaszerű faágon, köveket dobálnak a patakba, és ismerkednek az erdőben élőkkel. A mátrai túránk alkalmával nem foltos szalamandrával találkoztunk, hanem a hazánkban őshonos, leggyakrabban látható rokonával, a fürge gyíkkal. – Ott szalad, nézd! Jaj, milyen kicsi és aranyos – elcsodálkozva szemlélték, hogy az aprócska, hátán szürkésbarna, oldalán élénkzöld színű hüllő a rét mellett álló menedékház terméskövei közötti résekből, a bokrok közül, a csörrenő aljnövényzetből elő-előbukkan. Az itt élő család arról is beszámolt, hogy mostanában feltűnő világoszöld pikkelyű gyík is tiszteletét teszi náluk.
Estére nem láttuk a gyíkokat, ugyanis ilyenkor védett helyre húzódnak: a lyukakba, a kövek közé, a farönkök alá. Korán reggel viszont többen felbukkantak a harmatos fűben. A kellemes napsütésben mozdulatlanul időztek – így érik el azt a testhőmérsékletet, amely mellett aktívan tudnak mozogni, vadászni. Ízeltlábúakat fogyasztanak: rovarokat, lárvákat. Ezért jelenlétük rendkívül hasznos, egyben árulkodik a hely ökológiai-állapotáról.
Érdekesség, ha ragadozó támad rájuk, képesek a farkukat is leválasztani. A leszakadt testrész még percekig mozog, ezzel terelik el a támadójuk figyelmét, miközben az állat elmenekül. A farok később visszanő, de az eredetitől némileg másabban, és a hüllő jelentős energiatartalékot elveszít vele.
Sajnos a mezőgazdasági művelés, a tájszerkezet átalakulása, beépítések miatt a hazai faj természetes élőhelye is csökken, ami számuk apadásához vezet. Ezért különösen értékesek a nem bolygatott természetközeli helyek. Egy kisebb kőrakás, farönk, százaz ágkupac és természetes támfal egyszerre szolgálhat napozóhelyként és menedékként számukra.
Az jut a gyerekek eszébe: elkapják őket. Mivel a védett állat létét nem szabad megzavarni, kérjük, hogy csak nézzék. Persze szaladoznak utánuk, zörgetik a bokrokat, hátha még többen előmerészkednek. Amikor megjelenik egy, ujjonganak, de hamar bebújik a kövek közé. A kicsik izgatottan várják a következőt, s ez még így megy hosszú-hosszú ideig.