Mostantól már csak temetésekre járunk?

– Mostantól mi már csak temetésekre járunk – mondta egy rockzenei menedzser, amikor hírét vette, hogy meghalt Daczi Zsolt, a Bikini együttes gitárosa.

S a minap Tunyogi Péter, a P. Mobil, a Tunyogi Rock Band, majd a Mobilmánia énekese követte őt az égi zenekarba. A hatvanegy éves korában elhunyt rocksztár – büszkesége énekesnő lányai, Tunyogi Bernadett és Tunyogi Orsi – az elmúlt években túlélt egy súlyos és alattomos betegséget, s most egy szerencsétlen esés miatti koponyatörés bizonyult végzetesnek. Utoljára a nyáron találkoztunk egy fogadáson, jó volt látni, hogy szervezete legyőzte a gyilkos kórt, s bár lefogyott és gyengének tűnt, tele volt tervekkel, nagyon készült a Mobilmánia rocktársulat őszi országos turnéjára, melyen a P. Mobil mindhárom énekese fellépett: Tunyogi mellett Vikdiál Gyula és Rudán Joe. Persze, Tunyó, ahogyan a barátai hívták, mindig is azt mondogatta: „A P. Mobil én vagyok!"

Flipper Öcsi (Jeszenszky Béla Tibor) már nem számíthatott ilyesfajta koncertezésre. Utoljára a Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar együttes ötéves nyáreleji születésnapi hangversenyén lépett színpadra a Művészetek Palotájában. Marót Viki ugyanis Flipper Öcsi húga, aki akkor elárulta, milyen örömet és boldogságot szerzett a testvérének azzal, hogy fellépni hívta. Úgy emlékszem, abban a háromszámos tizenöt percben Flipper Öcsi már kevéssé hozta a régi önmagát, szenvedélybetegsége nyomott hagyott az előadáson, de fantasztikus volt az akarás, hogy mindent beleadjon egykori sikerszámaiba, az Arrivederci Amoréba és a Ginába. Szinte megkönnyezte a hatalmas tapsot, mellyel a nézőtéren ülők ünnepelték, akiket az alkalomra varratott elegáns hófehér öltönnyel is megtisztelt.

Kisszabó Gábor, a Private Moon Kiadó igazgatója, az Első Emelet basszusgitárosa együtt zenélt a negyvenhat évet áélt popzenésszel az 1987-ben alakult Stepben: – Végtelenül muzikális volt, állandóan énekelt, pillanatok alatt írt dalokat – emlékszik Kisszabó. – Erős kisugárzással rendelkezett, arra született, hogy sztár legyen. Amikor a zenekarai kimentek a divatból és megszűntek, nem találta a helyét, s boldogtalan évei következtek, úgy érezte, nem sikerült az élete.

Ezt érezte Cserháti Zsuzsa is, akinek halála után annyi segítőkész barátja akadt, hogy ha éltében ennyien lettek volna, bizonyára nem érzi sikerületlennek az életét. Könyv született róla, dalait feldolgozták. S ezt érezhette Albert Györgyi is, akiről már két könyv is készült, s ha posztumusz lemeze nem is lesz, hangoskönyvvel még le lehet húzni újabb bőröket az emlékéről.

Tényleg: mostantól már csak temetésekre járunk?