Csaló verte át a Nemzet Színészeit

Felháborodással fogadta a művészvilág a most nyilvánosságra került csalássorozatot. Az utóbbi időben nagynevű alkotókat hívogatott telefonon egy ismeretlen szélhámos. Nem csak meglett korú színészeket, hanem írókat, filmrendezőket, köztük Hubay Miklóst, Palásthy Györgyöt, őket is lépre akarta csalni. Ám legtöbben hamar gyanút fogtak.

A Nemzet Színészeit is sorra megkereste a csaló. Meséjét azzal kezdte, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatalból telefonál, Sólyom László megbízásából szeretné meghívni a tizenkét fős társulatot egy közös vacsorára. Arra is célzott, hogy megemelnék a havi járandóságukat.

Egyeseknek kitüntetéseket ígért, ehhez mindjárt a bankszámlaszámukat is meg akarta szerezni, másoknak azt ajánlotta, hogy otthon őrzött megtakarított pénzüket szívesen elviszi a bankba. Egy esetben ez utóbbit meg is tudta valósítani, a hírek szerint nyolc millió forintot csalt ki az egyedül élő művésznőtől.

Avar Istvánt is megkereste a titokzatos telefonáló. A 78 esztendős művész így idézi fel a történteket:
– Nekem az első perctől kezdve gyanús volt az illető. Elég primitív szöveggel állt elő, nem lehetett komolyan venni. Arról érdeklődött, megkaptam-e a levelet, amit még karácsony előtt postáztak. Miután semmiféle küldemény nem érkezett a címemre, tájékoztatott, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal jóvoltából nemes kitüntetésben fogok részesülni. Na, itt leállítottam, bevallom, durván elküldtem. Mire ő megjegyezte: egy művészember nem beszélhet ilyen hangnemben. Szerencsére tőlem nem csikart ki pénzt. Természetesen azon nyomban telefonáltam a köztársasági elnök titkárságára, ahol megerősítettek abban, hogy szélhámosságról lehet szó.

Psota Irén ösztönösen megérezte, hogy palira akarja venni az ismeretlen hívó. Felháborodva meséli:
– Pénzt? Éntőlem? Ez teljességgel lehetetlen, ugyanis nem értek a pénzügyi dolgokhoz, mindent a könyvelőm intéz. Leragadtam ott, hogy 1x1=2. Annak idején a matektanár is lemondott rólam… A telefonáló nekem is magas kitüntetést ígért, és mindjárt a bankszámlám felől érdeklődött. Azt mondtam neki, azt csak a könyvelőm tudja, majd később felhívom. És tudja mit lépett erre? Ha nem hiszek neki, máris bekapcsol Sólyom László köztársasági elnökhöz. Kis idő után foglalt hang hallatszott a készülékben, tu-tu-tu-tu, közben meg tovább beszélt. Mondanom sem kell, én is telefon után nyúltam, és hívtam a rendőrséget…

Kállai Ferenc lakásán este tízkor csörrent meg a készülék. A bűnöző először vele közölte a hírt, az idős színész aztán átadta a kagylót a feleségének, Marának, aki most velünk osztja meg a részleteket:
– Férjemnek Kossuth-díjat ígért a telefonáló, s elkérte a bankszámlaszámunkat, hogy máris utalhassák az ezzel járó összeget. Feri kis türelmet kért, odahívott engem is a telefonhoz. Természetesen nem vettem komolyan az értesítést, mivel korábbi tapasztalatok alapján már ismerjük, miként zajlik egy kitüntetés és az azzal járó pénz átadása. Egyértelműen szélhámosságra gondoltam. Annál inkább, mert a férjemnek van már egy Kossuth-díja, amit egyébként sem ilyenkor szoktak kiosztani, arról nem is beszélve, hogy nem telefonon bemondott számlaszámra szokták utalni a vele járó összeget. Azt válaszoltam az illetőnek, hogy megvárjuk a hivatalos értesítést. Nem is erőszakoskodott tovább, azóta sem hívott. Először azt hittük, viccelt valaki, de miután másoktól is hallottuk, hogy hasonlóan jártak, bejelentést tettünk a rendőrségen, és értesítettük a Köztársasági Elnöki Hivatalt.

Megtudtuk, hogy ki a károsult művésznő, beszéltünk is vele. Csupán annyit mondott: „bedőltem a csalónak”. Tiszteletben tartjuk kérését, így nevét nem hozzuk nyilvánosságra. Esetéből azonban mindenki tanulhat, a szokásosnál is óvatosabban kell fogadni az idegenek közeledését. S hogy valóban félnek az idős művészek, arra bizonyíték, hogy többen megváltoztattak telefonszámukat. A Köztársasági Elnöki Hivatal pedig nyilatkozatot adott ki, melyben mélységesen elítéli és aljasnak tartja, hogy az államfő és hivatala nevében szélhámoskodnak.