Exkluzív! Pillangó: Köcsög fizet a bikának

„Amilyen híres ember volt a névrokonom, a ’haza bölcse’, olyan hírhedt vagyok én, a ’haza bűnözője’. Az tény, hogy eddig megélt harminckilenc évemből huszonegyet rács mögött töltöttem, elítéltek már lopásért, betörésért, tiltott határátlépésért, verekedésért, szemérem elleni erőszakért, magánlaksértésért, fogolyszökésért, börtönzendülésért, hatóság elleni erőszakért. Szóval, színes a paletta, s hogy valami emlék is maradjon a bent töltött évekről, elláttam magam néhány színes tetoválási motívummal, körülbelül háromezer darabbal” – kezdte naplóját Deák Ferenc, aki 1969 és 1989 között megfordult Tökölön, Sándorházán, Márianosztrán, Sopronkőhidán, Szegeden, s fogvatartottként mindig is rajta volt a K.V.SZ.T. (Különösen Veszélyes, Szökős, Támadós) címke. S persze, nemcsak a rácson túli, hanem a rácson inneni élményeit is megírta naplójában, amelyből könyv készül.

A naplóba Urbán Tamás fotóművész biztatására kezdett bele, aki a nyolcvanas években börtönszociográfiai képsorozatot készített a szegedi Csillagban is, s eközben olyannyira jó kapcsolatba került az ott börtönbüntetését töltő és általa kreatívnak, tehetséges embernek tartott Deák Ferenccel, hogy annak utolsó szabadlábra kerülése után nagyban segítette a visszailleszkedését. Kapcsolatukra jellemző, hogy Deák írásbeli nyilatkozatot tett: „Alulírott Deák Ferenc (Budapest, 1954. 01. 01.) nyilatkozom, hogy amennyiben elhunynék, abban az esetben Urbán Tamásnak ajánlom fel börtönmúzeuma részére a fejemet. Budapest, 1990. 08. 24. Deák Ferenc, EL 05-68.”

Sült egér a börtönben
A leghosszabb börtönbüntetését Pillangó – nevét a homlokára tetovált mintáról kapta – egy életveszélyes testi sértést honoráló bírói ítéletnek köszönhette. A bírónő az ítélet kihirdetésekor megjegyezte: „Tudja, mi maga? A társadalom pilléreit rágcsáló rohadt féreg!” Pillangó ezúttal sem múlta alul önmagát, s azt válaszolta: „Maga meg egy rohadt pilléreken álló társadalmi féreg, amely nem áll, csak rág!” Egyik feljegyzésében még hozzátette: „Gonosz volt a bírónő, mert annyit adott, mint ahányan a gonoszok vannak: hetet!”

Ezt a szegedi Csillagban ülte le. Nem véletlen, hogy A szörnyeteg című, kéziratban maradt regényének főhőse is itt tölti büntetését. Leírta, hogy a „Csillagbörtönben” a bejáratnál alaposan áthippeltek (átkutattak) mindenkit. A földszinti kivonuló folyosóra pokrócokat terítettek le. Minden elítélt mellett ott állt egy bakter, amíg azok meztelenre vetkőztek. Áttapogatták a ruhadarabokat, a nadrágkorcot, a sliccet, mert pénzt, pornóképeket és más tiltott tárgyakat kerestek. Az elítéltek által behozott fogkrémes tubusokat megnyomogatták, a cigarettákat felbontották, benéztek a végbelekbe. Ezután mindenki még utoljára visszaöltözhetett a civil ruhájába, amit másnap elvettek, zsákba pakolták és hosszú évekre naftalinnal konzerválták.

Az elítéltek csíkos nadrágot, csíkos kabátot, csíkos sapkát, gallér nélküli fehér inget, térdig érő rövid alsónadrágot, kapcát és patkós bakancsot kaptak. Még zsebkendőt is osztogattak, ami Pillangó szerint könnyen összetéveszthető volt a kapcaronggyal. Az elítéltek kaptak egy-egy zsáknyi felszerelési tárgyat is: két pokrócot, lepedőt, pokróchuzatot, fejrészhuzatot, törülközőt, csajkarongyot, kanalat, bugylit, otromba, alaktalan papucsot, két alumínium csajkát. Utóbbiban készítette el levesnek a cellaablakban hurokkal megfogott galambokat, de egyszer egeret is sütött benne. Máskor a zárkájában szaladgáló csótányokat gyűjtötte össze befőttesüvegben és tenyésztette őket. Unaloműzőnek.

Zárkatársa kecskével szeretkezett
Pillangó szerint le kell kötnie magát az embernek, ha börtönben van. Leírta, hogy sokféle játékot lehet készíteni például kenyérből és sajtból. „Kis darabokra fel kell tördelni a sajtot, majd kiszárítani csonttá, és kevés vízzel olyan formára lehet csiszolni a kövön, amilyenre akarjuk. Tökéletes kockákra, téglalapokra is. Öt vagy hat kockával kockapókert lehet játszani, a kis téglalapokból dominó készíthető. Pöttyöket dróttal, szöggel és elégetett papírral lehet csinálni. Kenyérből malombábukat, sakkfigurákat, szipkát vagy pipát is lehet készíteni. Ha az ember tud magának papírt szerválni, lehet kártyát csinálni. Ha nincs toll, gyufaszállal megoldható a kérdés. A lányok kenyérből csinálnak maguknak bránert, amit kiszáradás után nejlonba csomagolnak. Ha egyedül van az ember, le kell kötnie magát, különben könnyen bedilizhet. Lehet vérrel, korommal verseket, nótákat, aforizmákat vagy bármit írni vécépapírra Nagyon jól el lehet játszani csótánnyal, pókkal, néha-néha egérrel, patkánnyal. Mert az is volt. Olyan hatalmas példány is, hogy amikor belenéztem a vécélukba, azt hittem, hogy macska van benne.”

Börtönnaplójában külön fejezeteket írt a zárkatársai és a börtönében szabadságvesztésüket töltő más elítéltek bűncselekményeiről. Felidézte annak a három testvérnek a történetét, akik anyjukkal meggyilkolták az apjukat, mert az rájött, hogy a fiai felváltva élnek szexuális életet az anyával. Az asszony Nyalocsán, azaz Kalocsán, a női börtönbe ülte le büntetését, a három fiú pedig Pillangó zárkájába került.

Ami az elítéltek szexuális életét illeti, Pillangó megjegyezte, sokan azt hiszik, ha valaki már volt börtönben, annak melegnek kell lennie. Mesélt olyanokról, akik odakint csak nőkkel foglalkoztak, de a börtönben már az első nap megkóstolták a „paprikás cicit”. Akadt olyan is, aki úgy ment be, mint Zsán, és úgy ment ki, mint Mari.

Amikor először ült Szegeden, tizennyolcan laktak együtt egy zárkában, s a társaság fele meleg volt. Felidézte, hogy esténként külön női szakasz ügyködött. A mosdónál ellepedőzték magukat, szépítkeztek, felizgató táncokat lejtettek, szemet, szájat festettek. Szegeden találkozott azzal, aki azért volt benn másodszorra, mert disznóval közösült, de akadt olyan is, aki tyúkkal és kecskével. Mint írta, egyik zárkatársa azzal dicsekedett, hogy egy kecskével szeretkezett, de előtte az állat fejére tett egy makkos kalapot. Ezt azzal magyarázta, hogy ha szembesítenék a kecskével, az nem ismerné fel, mert a kalapot mélyen belehúzta a szemébe. Beszámolt arról is, hogy a géptermükben dolgozott egy vamzer (besúgó) gyerek, ő a téeszben a süldő malacokkal közösült. Pillangó így ír a naplójában: „Amikor a sorból oda-oda röfögtünk neki, már szaladt is panaszkodni a legelső őrhöz. Na, mehetett oda, mert ezeket mindenhol utálják. Egyébként a legtöbbször egy bika egy köcsöggel hajtott. Előfordult, hogy egy bika több köcsögöt tartott, vagy egy köcsög több bikát. Sokszor kést rántottak egymásért és összeverekedtek. Sok hülye emberrel találkoztam, aki a köcsögének adta le a havi speizát, csomagját vagy akármijét. De ez fordítva is állt, hogy a köcsög fizetett a bikának. Itt már nagy zsötem lehetett.”

Disznókkal etették meg a holttesteket
A „gyereketetőt” is Szegeden ismerte meg, egy gépteremben dolgozott vele. A feleségével követték el az egyik legocsmányabb bűncselekményt. Nevelőotthonból kivettek két kiskorú gyereket, hogy felneveljék. Egy-két hét után mindkettőt megölték és a holttestüket megetették a disznókkal, ami pedig megmaradt belőlük, azt a trágya alá rejtették. A tanácstól néha kimentek megnézni, hogyan fejlődnek a gyerekek, de mindig kitaláltak valamilyen mesét: hol itt vannak, hol ott. A tanácsi hivatalnokok egy idő után rosszra gondoltak és értesítették a rendőrséget.

Ugyancsak Szegeden volt egy zárkában azzal, aki a barátjával együtt megerőszakolta saját tizenhárom éves kislányát. Pillangó így idézte fel a történetet: „Az apa tizenkét év jól megérdemelt fegyházat kapott, amit kissé soknak talált. Én el sem ítéltem volna. Csak kiherélem és fejbe lövöm, mert az ilyen nem ember, hanem állat.”

1984-et soha nem felejtik el a szegedi fegyházban. Ekkor történt, hogy az egyik elítélt, Richter Richárd vérfürdőt rendezett a rabok munkahelyén. Pillangó akkor már két éve ült a Csillagban, ugyanott dolgozott, s végigélte az eseményeket. Jól ismerte Richtert, akiről azt is elmesélte, hogy állandóan edzett. Egyszer a buszon elterelte az embereket a hátsó részből, majd ledobta magát fekvőtámaszba, amit csak bírt, annyit csinált, majd szólt, hogy vissza lehet jönni. Pillangó szerint az történt, hogy a smasszerek flegmáskodtak és nagyképűsködtek vele, holott nagyon jól tudták, Ricsit kemény fából faragták. Megelégelte és megkéselte az őröket. Hármat halálra szurkált közülük, hármat életveszélyesen megsebesített.

Erről így emlékezik meg Pillangó a naplójában: „Amikor már össze volt bilincselve, agyba-főbe márelták az őrök rendszeresen és módszeresen. Többször el akarta tenni magát láb alól, de ez hiába való fáradozás volt a részéről. Szöget szúrt a hasába, de ez sem segített rajta. Sejthettük, hogy ezért a tettéért meglóbálják Ricsit. Az akasztás napját minden elítélt tudta.” Pillangó még azt is megjegyezte, hogy az akasztás idején egy Ikarus állt be az udvarra úgy, mintha szállítás lenne. Mindig így csinálták, amikor a hóhér készülődött. Autóbusz vagy teherautó motorját túráztatták, hogy elnyomja a halálraítélt esetleges sikoltozásának, ordítozásának hangját.

Folytatása következik!

Fotók: Urbán Tamás

Urbán Tamás további börtönképeit elérheti  ITT!

Kattintson bármelyik képre és megnyílik a képgaléria!