Lézerágyúval áramtalanította a faluját

– Kitől származik a gasztrokibic kifejezés?
– Én találtam ki. Így sikerült Trunkó Bence közreműködésével bekerülnöm a TV2 műsorába. Eredetileg szakácsnak szántak, de azt elvből nem vállaltam. Értek ugyan a konyhaművészethez, de autószerelő a szakmám.

– Egy barátnőm szerint ön „modortalan moderátor”, amin össze is kaptunk. Laci betyár vacsorájához fűzött megjegyzésein könnyesre röhögtem magam. Pálinkájától úgy berúg az ember, hogy a vírusok meg se lelik, ha beborul az árokba. Tanyasi disznóölése malac-wellnes; hurkatöltős zsírleszívással. Káposztás fazeka zománcozott olajos hordó, s éjszakára eperfahordós infúziót köt be magának, nehogy lecsökkenjen a véralkoholszintje.
– Ön is sasszemmel nézi a műsort?

– Naná! És csodálkozom, hogy nem szerzett magának néhány humortalan haragost. Hiszen nemcsak a gasztronómiai produkciót, alkotóját is mérlegre teszi, és van, aki könnyűnek találtatik.
– Mérlegre én senkit nem teszek! Az a vendégek joga. Például akkor, ha egy közepes vacsora közepén a házigazda megjegyzi, ideje lenne menniük. A főzésben, humorban viszont nem ismerek tréfát! A sajtó szerint „egyik kezem simogat, a másik szöges fakanalat suhogtat”. Betartom az irónia határait is, hiszen a vendéglátók nem szakácsok. A műsor végén pozitívumokat emelek ki még azoknál is, akik szakmai segítséggel indultak a gasztronómiai váltófutásban.

– Paudits Béla se orrolt meg? Róla azt mondta, 1995-ben főzött utoljára, s vélhetőleg 13 éve nem evett rendesen „szegény” pillesúlyú színész? De most megmutatja, mit nem tud, és kopasz lévén legalább hajszál nem lesz a levesében? Pizzaszerű palacsintái szürreálisak, az alapanyagok felsorolásán meg csodálkozott, hiszen ő annyi időt se tölt a konyhában, mint egy lepénzelt ANTSZ ellenőr!
– Ugyan, miért orrolt volna? Béla frenetikus humorú, nem sértődős ember! Jól fűszerezett, remek volt a hangulat, a séfnek hála a vacsora is, gondolatban tőlem öt pontot kapott. Pedig csak a vendégek pontoznak, az én véleményem abban nem számít.

– Kibiceljünk egy kicsit ön körül. Egy cikkben falusi gyerekkort említett. Hol, milyen családban nőtt fel, és kitől tanult meg főzni?
 – Kilitin. Akkor falu volt, csak később csatolták Siófokhoz. Nagyszüleim még gazdálkodtak. Anyukám óvónő, apukám dunai, balatoni hajós lett ugyan, de nyugdíjasan is túrják a kertet, tyúkot, malacot nevelnek. Disznótorra mindig hazamegyek! Bátyám hét évvel idősebb. Most éppen mobilbankár, de volt ő már minden, és akkora dumás, mint én! Korán a tűzhelyhez álltam, hogy anyukámnak segítsek. Rántottával, palacsintával kezdtem, 14 évesen pedig komplett ebédet főztem. A szajoli nagymamám hatására nálunk a házias, lecsó, pörkölt-nokedli kaják mentek. Imádtam enni, szívesen főztem. A bátyám ez utóbbit mocsokul kihasználva ki is követelte, hogy főzzek, cserébe disznóságokat mesélt a nőkről.

– Miért nem szakácsnak tanult?
– Szüleim akkor az autószerelést favorizálták. Elvégeztem az iskolát, de autót sose szereltem, csak saját motorokat. Apai örökség, hogy érdekelt az elektronika, bütyköltem, fúrtam, faragtam. Ma is magam gyártok mindent. Az éttermemben korlátot hegesztettem, asztalokat terveztem, gyalultam. Ha újra születnék, asztalos lennék. Imádom a fa illatát! Kispesten nemrég vettem egy lepusztult házat. Csontig, a villanytól a vízvezetékig saját kezűleg újítottam fel. Régi vágyam egy olyan dísztárgy bolt, ahol mindenből csak egy saját darabom kapható.

– A kreatív ezermester milyen tanuló volt?
– Nem rossz. Szakközép után a pécsi tanárképzőbe jelentkeztem matematika-torna szakra, mert kiválóan röplabdáztam. A központi matek érettségim ötös lett, de a szóbelit elszúrtam, mert mezítláb mentem. Nem arattam sikert, sőt! Felrótták, hogy ilyen öltözködéssel, viselkedéssel akarok példamutató tanár lenni?

– Mi lett akkor a katedra helyett?
– Utána egy évig Pesten éltem. Újságot árultunk, utcán zenéltünk, babákat varrtunk, elég jól kerestünk. Mikor összejött egy kis pénz, akkor tűztünk a „jugó” tengerpartra! Majd túl a katonaságon, 20 évesen Spanyolországba mentem. Négy évig dolgoztam, ott tanultam és szerettem meg a mediterrán konyhát, a vendéglátást. Legalján kezdtem. Soha életemben annyit nem mosogattam, és több tonnányi krumplit pucoltam, mire a tűzhelyig jutva elleshettem a fortélyokat. A harmadik év végén a kedves, idős tulajhölgy azt mondta, lakást vesz nekem a közelben, ha maradok és vezetem az éttermét.

– Mint látjuk, nem maradt. Hazahúzta a szíve?
– Igen, valamint üzletvezetőnek hívtak egy kávézóba. Én pedig hoztam magammal a kint tanultakat. A spanyol konyha egyszerű és nagyszerű. Kitűnő alapanyagokból gyakorlatilag egy frituval, rostlapon minden elkészíthető. Jellegzetes ételük a zöldekből, húsokból, tengeri herkentyűkből összerakott kis adag „tapasz”, ők így hívják. Nagyon finom! Mikor itthon egy étterembe is belevágtunk, kipróbáltam. Óriási bukás lett! A magyar bendő nem díjazta, maradtunk hát a magyaros kosztnál. Bulis hely volt, sokan azért nyaggattak, miért nincs táncparkett? Hát lett. Innentől nem is ment a dolog, mert a törzsvendégek kifogásolták, hogy már az asztalon táncolhatnak. Életem legfőbb leckéjét tanultam meg: ami jó, azon nem szabad változtatni! Túladtunk az éttermen, a mostani pedig már a sajátom. Mediterrán stílusú, nem puccos hely. A haverok most is piszkálnak, miért nem alakítom át? De nem fogom, egy lecke elég volt!

– A válságban megy a vendéglátás?
– Döcögősen. Pedig napi húsz órákat dolgozom. Bütykölöm a házat is, itt ez a tévéműsor, amit imádok, most meg szakácskönyvet írok. Keveset alszom. Éjszaka is folyton pörög az agyam valamin.

– Úgy tudom, nem ez az első tévés szereplése.
– Remélem, nem is az utolsó, mert imádok bohóckodni! Barátnőmbe is a humorérzéke, intelligenciája miatt szerettem bele. Tavaly májusi motorbalesetünk után, a kórházból kikerülve össze is költöztünk. Szilvi egy tündér! Szerencsére nem konyhatündér, két dudás sok lenne egy csárdában. Ja, az első tévés műsorom? A Gerilla Grill volt pár éve, szintén Trunkó Bence ötlete volt. A főzésre legképtelenebb helyeken, toronytetőn, köztereken, irodákban csináltunk kajákat. Rohamtempóban, mert jöttek ám a rendőrök! Amikor a Központi Okmányhivatalban nekiálltunk savanyú szívlevest főzni, a biztonsági őr úgy bebőszült, hogy végül a bíróság előtt álltunk életveszélyes fenyegetés vádjával, ugyanis akkora konyhakés volt nálunk. Szerencsére az alkalmazottak egyöntetűen vallották, mi csak a hagymát szeleteltünk és nem pedig őket.

– A Hal a tortán műsorban képernyőről figyeli a történéseket?
– Igen. Eleinte kijártam helyszínekre, de nem volt jó, befolyásolt. Ma megnézem a vágatlan anyagot, spontán mondom a magamét, ennyi. A résztvevők zöme otthon hallja a beszólásokat. Zúdul is rám ilyenkor hideg-meleg, pedig csuklanak a nevetéstől. Sok tapasztalatot szereztem az eddigi, száznál is több adásból. Azonban az általam is sokra tartott spílerek se aratnak sikert, ha a rákot készítenek, de azt történetesen utálják a vendégek. Neveket nem mondanék, csak egyet, mert az óriási meglepetés volt! Mindnyájan azt hittük, a költőnő, zenész, festőművésznő Vanilla Ágnes kávén kívül semmit nem tud elkészíteni. Oszt’ egyedül olyan vacsorát rittyentett, hogy elvitte a pálmát!

– Nézői vélemények?
– Többségében jók, de mindig az a néhány zajong nagy garral, aki e-mailen elküld a búsba. Semmi gond! Én nem akarok mindenkinek, mindenáron megfelelni.

Kattintson bármelyik képre és megnyílik a képgalériánk!