Űrszemét a fejünkre?

Egy értékes, aktív műholdnak ütközött nemrég egy szétesett űreszköz-darab, és teljesen tönkre vágta. De már a Nemzetközi Űrállomás pályáját is többször módosítani kellett a hozzá veszélyesen közel elszáguldó űrszemét miatt. Ami csak egyre sokasodik: a kutatók 13 ezerre becsülik a tenyérnyinél nagyobb és 600 ezerre az egy centimétert meghaladó darabok mennyiségét.

Napjainkban már valóságos űrszemét-gyűrű övezi a Földet, ami többnyire kimustrált műholdak, kiégett rakétafokozatok darabajaiból, az űrhajósok által elhagyott szerszámokból áll. Ezek mind ott keringenek a bolygónk körüli pályán, némelyikük veszedelmesen nagy, másodpercenként több kilométeres sebességgel száguldva. S amelyek még azzal is növelik a veszélyt, hogy egymással ütközve tovább darabolódnak, így sokasítva az űrszemetet.

Ezek után nem csoda, hogy az űrhajózás szakemberei elszánták magukat az űrszemét elleni védekzésre. A javaslatok szerint bizonyos űrbeli tevékenységek csak meghatározott zónákban végezhetők a jövőben, és ki fognak jelölni korlátozottan használható, illetve tiltott térségeket is. A konferencián elhatározták az is, hogy Európa kifejleszt egy saját radar- és optikai alapú űrszemét-földerítő, illetve -követő rendszert. Amit nem csak földfelszíni észlelőműszerek alkotnak, hanem az űrben keringő műholdak is hordoznak.

Tagadhatatlan, hogy az űrszemét ránk, a Földön nyüzsgő emberekre, létesítményekre is veszélyt jelenthet. Szerencsére ez a veszély kicsi, mert az űrhulladékok pályájának magassága idővel csökken, így a légkör sűrűbb, Földünkhöz közelibb tartományába kerülnek, ahol a súrlódás miatt elégnek. Legalábbis a kisebb darabok, mert azért akadnak olyanok, amelyek megfogyatkozva ugyan, de elérik a földet. Eddig nem estek senki fejére, mindössze egy olyan esetet jegyeztek fel, amikor – évekkel ezelőtt – egy féltenyérnyi, hordozórakétáról leszakadt burkolat esett egy ember vállára.