Susan Boyle másodikként összetört

Néhány héttel ezelőtt az egész világ felfigyelt arra a csúnyácska, középkorú nőre, aki enyhén nevetséges, divatjamúlt megjelenésével, gátlásos szégyenlősségével kiáltó ellentétben gyönyörűen énekelt az angol Megasztár-szerű tehetségkutató verseny elődöntőjében. Susan Boyle neve, arca és sokkolóan váratlan sikere bejárta a médiát. Klipjére minden idők rekordjaként 90 millióan voltak kíváncsiak az interneten. Akkora volt iránta az érdeklődés, hogy biztosnak látszott a győzelme.

És aztán a nézők mégis másképpen döntöttek: egy fiatal tánccsoportot szavaztak az első helyre. Azért ez elgondolkodtató. Talán némi irigység munkált a brit nézőkben? Hogy azért ne bízza el magát ez a senki? A hatalmas felhajtás és rajongás Susan körül végül túlment az elviselhetőség határán? Nem tudni. A nő azonban belebetegedett. Nem a második helybe, vagy talán nem csak abba. Százszor, ezerszer többet kapott így is, mint amit remélt. Inkább az a csoda, hogy eddig is bírta. Hiszen hogyan lehet ép ésszel kibírni ekkora változást a régi és az új élet között néhány nap leforgása alatt? A címlapokat, a sztárok gratulációit, az interjúözönöket, az ajánlatok százait, a magánélet apróra cincálását? Szegény Susan, elérte, amire vágyott

Csak bele ne haljon.