Bobájkáék Dödöllén (1.)

Pötyike szörfözött
Bobájka már kapta volna elő a mobilt, hogy felhívja Vágó Istvánt a válaszért, de eszébe ötlött a reggeli tévéműsor asztrológusa, a Csillag Lilla is. A számítógépes segítség sajnos szóba sem jöhetett, a lapos topjukat szervizbe kellett vinni. Még a nyaralásuk előtt átment hozzájuk a szomszédék vásott kölyke, a Pentelei Pötyike, aki váratlanul beleöntött egy findzsa vizet a számítógépbe, mondván, hogy ő most szörfözni akar a neten. Még a ventilátort is elkérte, hogy jó szele legyen. Bobájka kedvelte a kissrácot, mert tele volt ilyen ötletekkel. Egyszer például azt mondta a szüleinek, hogy elmehetnének Last Minute-be nyaralni.

Pötyike mamáját, Penteleiné született Homály Emmát viszont nem szívelte. Bobájka mindig úgy jellemezte, hogy Penteleiné igazi zenei tehetség, mert mindent szétkürtölt a szomszédok között. Pötyivel viszont semmi gondja nem akadt. Kevéssel a tanév vége előtt találkozott vele a lépcsőházban: – Pötyike, mit csináltatok ma az iskolában? – Hát, robbanótöltetet készítettünk a kémiai laboratóriumban! – És mit fogtok csinálni holnap az iskolában? – Milyen iskolában?

Bobájka Bárió most is jót derült Pötyike válaszán, de azért nagyon magányosnak érezte magát. Ott ücsörgött hát Áronkával a csillagboltos nyári ég alatt, lábuk előtt a dödöllei állóvíz, amely mintha a fejében folytatódott volna. Ráadásul már a nyaralásuk első éjszakáján hajba kapott a feleségével, s az összetűzést egész napos mosolyszünet követte.

Táncolok a sírodon!
Az történt, hogy nem történt semmi, miután Bobájka Bárió közölte a feleségével: – Vedd tudomásul, ha meghalsz, azt írom a sírkövedre, hogy „Itt nyugszik a feleségem, olyan hidegen, mint az életben!” Persze, Estella sem hagyta magát és rögtön replikázott: – Ha te meghalsz, én azt mondom majd: „Itt nyugszik a férjem, olyan mereven, mint még soha.” S hozzátette: majd táncolni fog a férje sírján. Bobájka ekkor határozta el, hogy végrendeletében meghagyja, szórják szét a hamvait a dödöllei mólónál.

Szóval, jó kis csetepaté volt, melynek lezárultával arra buzdította Estellát, jelentkezzék Benkő Dániel alantművész – feleségkereső valóságshow-jába, mondván, egy ilyen nőnek ott a helye Benkő Dániel koszos konyhájában, ahol aztán vívhat vele majd nagy vacsoracsatákat. S még azt is Estella szemébe vágta, hogy bárcsak olyan szemöldöke nőne, mint amilyen Kiszel Tündének van! Na persze, az asszonyának sem kellett több, sértésre sértéssel válaszolt: – Te meg még az ágyban is ásítasz, mint egy szafariparkban unatkozó oroszlán, amit turisták bámulnak! S különben is vedd tudomásul, hogy egy nő olyan, mint a teve, megkönnyíti a férfinak, hogy áthaladjon az élet sivatagán.

Bobájkának ezt az estét már nem is volt kedve otthon tölteni, tevegelésre pedig főleg nem vágyott, így azon töprengett, milyen érdekes: a szerelem virágnevekkel kezdődik és állatnevekkel végződik. Hóna alá csapta hát a pecabotját, kézen fogta Áronkát, és komótosan kisétáltak a nyugalmat ígérő mólóhoz.

Nem tollászkodtak
Kár volt a veszekedésért, mert nagyon várták már ezt a családi nyaralást. Bobájka Bárió újságíró – a névjegyén ez szerepelt: tollász – mindig is az agyát tartotta a második legkedvesebb szervének, s úgy gondolta, hogy ideje lenne már pihentetni kicsit. Közölte a családdal, hogy bérelnek egy házat Dödöllén, s egy hétig nem tollászkodnak! Így történt, hogy a tollász, a tollászné, valamint gyermekeik, Áronka és Alma bezsuppolták magukat a kocsiba, ahol már csak a kesztyűtartóban jutott hely Masninak, a csivava kutyának – az útra készített néhány csomag csevapcsicsa társaságában.

Ezekkel az emlékképekkel halmozta el magát Bobájka Bárió a mólón, majd elmagyarázta fiának, hogy a Göncölszekeret hatalmas fekete lovak húzzák, csak nem látszanak az égbolton. A lovak az éjszakák és a nappalok váltakozásának köszönhetően, holnap este ismét elhozzák fejük fölé a csillagszekeret, mert a Föld forog és ráadásul gömbölyű is. – Honnan tudjuk, hogy a Föld gömbölyű? – lódult meg újra Áronka fantáziája. – Hogy kérdezhetsz ilyet? – kajánkodott Bobájka apuka. – Nem láttál még földgömböt?

(Folytatjuk)