Bobájkáék Dödöllén (4.)

Estella először arra gondolt, hogy Áronka Donatellát látta meg a tévében, amint a 2010-es falinaptár fotóit készítették róla és attól torzultak így el az arcvonásai. Szerencsére éppen az előző napon dobták be a dödöllei nyaraló postaládájába a helyi Kisokost, így Estella kikereshette a fogorvosi rendelő címét. Hóna alá csapta Áronkát és elindultak a rendelőbe. Alma lánya is velük ment.

A karógyökér tartású Ede
Prof. PhD. dr. med. dent. univ. Gyökér Ede a saját házában berendezett rendelőjében fogadta a Bobájka família három tagját. Estella már a terméskőkerítésnél csettintett, hogy a doktor úr háza alól már csak a kacsaláb hiányzik. Alma Masnival együtt kint maradt a ház előtti padon, a többiek az elegáns előtérben lehuppantak a kényelmes bőrfotelekbe. Az ínyszínű tapétát fogzománc minták borították, az egyik sarokban pedig foggyökér kisplasztika árulkodott a doktor szakmai elhivatottságáról.

Amint az asszisztens bevezette az új pácienst és kísérőjét a rendelőbe, Estella és Gyökér Ede tekintetváltásában valami szokatlan jelent meg. Estella Lidocain injekció nélkül is belezsibbadt a látványba. Egy sudár, karógyökér tartású, nemes arcélű férfi fogadta őket. Annyira megtetszett neki a doktor, hogy futkározni kezdett a borsó a hátán és arra gondolt, szívesen megmutatná neki régóta rakoncátlankodó bal felső hatosát. A doktornak is valami hasonló járt a fejében, miközben kilopta a fájdalmat a kisfiú szájából. A végén megnyugtatóan közölte: Áronka, a fogaid most már rendben vannak, csak a rágógumidat kellene kicserélni! Majd megkérdezte tőle: Mi leszel, ha nagy leszel? –Anyuci azt szeretné, ha celeb lennék, apuci pedig azt mondja, inkább csináljak valamit – válaszolta Áronka. – És hány éves vagy? – Hét leszek, de anyuci szerint, ha az apukám nem lett volna olyan gátlásos, már tíz is lehetnék! – hökkentette meg Gyökér doktort a kisfiú. Estella elnevette magát, így a doktor szemügyre vehette az ő fogsorát is. – Asszonyom, ha már itt van, ne nézzem meg az ön fogait is? – Köszönöm, doktor úr, ínyemre volna, ha megtenné, de előbb megkérem a gyerekeket, hogy várjanak meg a rendelő előtt – fogadta el a meghívást Estella.

Nevet ad a sörvirágos orrú
Alma az épület előtt várta őket. Kissé gondterheltnek látszott és a körmét rágta. Mamája – ki tudja, hányadszor – nekiszegezte a kérdést, hogy miért rágja egy ilyen nagylány folyton a körmét? – Mert gondjaim vannak. – Nofene – játszotta el a csodálkozó szülőt Bobájkáné. – Szabadna tudnom, miféle gondok gyötrik az én kislányomat? – Túl hosszú a körmöm!

Almának valójában nem is a körmén járt az esze, hanem Masnin, a csivaván. Eszébe jutott, miért hagyta, hogy így hívják a kutyust. Azt szerette volna, ha Topánkára keresztelik, mert amikor elhozták a tenyésztőtől, éppen olyan volt, mint egy szőrmepapucs. Szerencsétlenségükre éppen akkor találkoztak a lépcsőházban a rekesz sört cipelő szomszéddal, Penteleivel, aki meglátva az Alma ölében megbújó csivavát, rögtön megjegyezte: – Jé, milyen jól festene ez a macska egy bernáthegyi kutya nyakában masniként! Bobájka Bárió felhívta a figyelmét, hogy az ott egy kutya bátorkodik lenni a lánya ölében, latin nevén sivavus ebus. A sörvirágos orrú Pentelei dünnyögött valamit arról, hogy neki ugyan mindegy, csak éjszakánként ne legyen nyávogás vagy ugatás, majd cipelte tovább a sörök rekeszét. A hasonlat viszont – Alma kivételével – mindenkinek tetszett a családban, így lett Masni a kis szőrmók neve.

Bobájkáné megkérte Almát, vigyázzon az öccsére, amíg ő visszamegy a rendelőbe, ahol szinte már vibrált a levegő, Gyökér doktor díszzsebkendője tele volt a szerelem náthájával. Estella beült a székbe, kinyitotta a szájáét és a bal felső hatos felé bökött. – Mondja, hölgyem, miért törődik bele a kellemetlen leheletbe? – kérdezte Gyökér Ede, miközben gyors kereszthuzatot csinált a rendelőben. Estella pedig titokban bekapta azt a rengeteg frissességet két kalóriában, mert mindig is tudta, hogy pH-értékével leveszi lábukról a férfiakat, és ez most sem volt másként. Becsukta szemét és odaadóan várta a gyökérkezelést. A doktor azonnal belekezdett: – Hölgyem, tudnia kell, hogy elváltam! – Mi történt? – kérdezte alig leplezett örömmel Estella. Kiderült, hogy a doktornak egyszer haza kellett ugrania, s kérte a feleségét, engedje be. – Nem tudok az ajtóhoz menni, mert nem vagyok felöltözve! – Nem baj, egyedül vagyok! – Én viszont nem! Hát ez történt, kedves Estella, nem hiába mondta egyik kollégám, ha valaha is találkozom egy hűséges házastárssal, kérjek tőle autogramot...

(Folytatjuk)