Meteoresős éjjelek

A magyar néphagyományban Szent Lőrinc könnyeinek nevezett augusztusi meteorhullást már kétezer éve kísérik figyelemmel a tudósok és a csillagászok. Az első feljegyzés – mely a Perseida meteorrajt említi – Krisztus után 36-ból származik. Később kínai, japán és koreai csillagászok figyelték hosszú éveken keresztül ezt a különleges jelenséget, s rendszeresen említik is a VIII. és XI. század között.

A hullócsillagok és a tűzgömbök 1835-ben kerültek ismét a figyelem középpontjába, amikor Adolphe Quételet belga tudós megállapította, hogy a meteorokat a Perzeusz csillagkép felől látjuk szétszóródni, innen hát az elnevezés: Perseidák. G. V. Schiaparelli olasz tudós fedezte fel, hogy a Perseidák pályaképe mennyire hasonlít a Swift-Tuttle üstököséhez, melyet 1862-ben kísértek figyelemmel. Ez volt az első alkalom, hogy hullócsillagokat üstökössel hoztak kapcsolatba.

Ezzel is magyarázható az a rendkívüli csillaghullás, melyet 1861-1863 között figyeltek meg. A meteorraj tagjainak sebessége elérheti azz akár 200 ezer kilométert is óránként. Bolygónk légkörébe érve, pár másodpercnyi felvillanás után, nagyjából 100 km-es magasságban – különleges fényjelenség kíséretében– lefékeződnek és szétporladnak.

A Perseidák hajnalban látszódnak a legszebben, de az esti órákban is szemügyre vehetjük a meteorraj gyönyörű tagjait.