Molesztálják az öreg hölgyet

A győri Széchenyi téren álló Lloyd, az egykor csak nagyházként emlegetett épület felújítása megkezdődött. Hamarosan vendéglátóhelyeket nyithatnak az üzemeltetők, az emeleten pedig irodákat bérelhetnek a vállalkozók. Mivel a barokk főtértől stílusában eltér az épület, sokan vélekednek úgy, hogy azt nem megmenteni, renoválni kellene, hanem lebontani. Akik viszont szeretik, mert ott, a moziban, az ifjúsági klubban, a Mediawaven, a nyelviskolában vagy a bábszínházban töltötték a fiatalságukat, azt nem értik, hogy az önkormányzat helyett miért egy magáncég, a Mintinvest 2005 Ingatlanfejlesztési Kft. a beruházó. Nem értik továbbá azt sem, miért mondott le a város a belváros egyik közösségi és művelődési célokra egyaránt alkalmas épületéről.

Mivel a városkép rontásával vádolt épülettel Rosta S. Csaba és Winkler Gábor építészek már tizenöt éve foglalkoznak, őket kérdeztük arról, vajon miért ilyen véleménymegosztó a Lloyd. Mint megtudtuk, Rosta S. Csaba nagypapája 25 évig volt gondnoka a háznak, a család az épület szolgálati lakásában élt. – Én akkor „kényszerültem rá”, hogy megvédjem az épületet, amikor másfél évig helyettesítettem a főépítészt. Az akkori polgármester ugyanis le akarta bontatni – mondja Winkler Gábor. – Digitális módszerekkel „kiemelték a képből” az épületet, és akkor a Széchenyi tér kisvárosi, jelentéktelen térré zsugorodott össze. Építészetileg kell az épület és a Mária-szobor tengelye, mert ez a hangsúly teszi igazán városivá. Tértanilag tehát szükség van az épületre, hogy ezt a hatalmas, szabályos teret piazzára és piazettára (egy nagyobb területre és egy kisebb terecskére) bontsa ketté – bár tény, hogy ez nálunk szokatlan megoldás. Aki pedig a stílusát kifogásolja, azt megnyugtathatom, a mostani tervezésben részt vettem, és elértük, hogy a hivalkodó, hatalmas attikát (a főpárkány feletti mellvédszerű pártafalat) lebontsák róla. A középtengelyébe kap egy finom, korszerű hangsúlyt, egy kis akcentust, és visszakapja a régi magas tetőt.

A Lloyd egyébként nem lehet „idegen test” a belvárosban, hiszen már az 1400-as évek vége óta ott áll, ahol ma is: volt vendégfogadó, istálló, kocsiszín, borkimérés, Lenhardt úr „vigardája”, vagyis vigadó. Kezdetben egyszintes volt, az 1800-as évek második felében laposabb tetőt kapott, az 1900-as években pedig kibővítették. A mai formáját az 1940-es években nyerte el.

Az épület 1784-ben a város tulajdonába került, melynek akkori vezetőtestülete jobb ötlet híján elárverezte. Ezt az esztendőt leszámítva soha nem volt a város tulajdonában vagy üzemeltetésében. A nevét a házra örökítő Lloyd társaság az 1920-as, 1930-as években birtokolta. A rendszerváltás óta egy civil egyesületé, a Területi Művelődési Intézményeké volt, amely idén eladta a Mintinvestnek.

A legkorábban jövő tavasszal – a tér és az épület átépítése után – láthatjuk a barokk főteret és a Lloyd-palota vendégmarasztaló teraszait. Reméljük, addigra harmóniába kerülnek egymással, hiszen egy új Lloyd születik.