Bobájkáék Dödöllén (5.)

Vészhelyzetben a doki
Elkeseredésében beadott magának egy Lidocaint, hogy tompítsa fájdalmát. Simogató érzés öntötte el, amikor az érzéstelenítő injekció hozzáért az ínyéhez. Úgy viselkedett, mintha egyedül lenne a rendelőjében, így azt sem vette észre, hogy Estella lejjebb pumpálta a fogorvosi széket és kigombolta a blúzát. Estella az általa oly kedvelt Vészhelyzetbe képzelte magát, melyben az ő Edéje a Ross doki (de az álomszerű dokijai közé sorolta Dr. Csontot is). Estella ziháló keblekkel várta, hogy Gyökér Ede rávesse magát, de a fogdoki vészhelyzetben volt, s erősen elzsibbadt. Egy jó pillanatában mégis észrevette Estellát, amint a blúzával matat.

Addigra azonban olyannyira Lidocain-arcú lett Gyökér Ede, hogy Estella rémülten megjegyezte: – Milyen érdekes arca van! – s azonmód kiábrándult a fogdokiból. Nem így képzelte ezt a kis kalandot. Szedelőzködni kezdett, eredeti állapotukba helyezte blúzának gombjait, és sűrű bocsánatkérések közepette felült a fogorvosi székből. Attól tartott, hogy a zsibbadtarcú még kikapja a bal felső hatosát. Elbúcsúzott Edétől, aki beült a megüresedett fogorvosi székbe és elbóbiskolt. Kifelé menet Estella még odaszólt az asszisztensnőnek, hogy a doktor úr kéri, ne zavarják egy ideig.

Ki viszi az ágyba a kávét?
Amint Bobájkáné született Hórihorgas Estella kilépett a rendelőből, elszégyellte magát. Azzal próbálta elejét venni készülődő lelkifurdalásának, hogy mégiscsak jó a házassága Bobájkával. Nagy előnye, hogy Bárió minden reggel ágyba viszi neki a kávét. Igaz, hátránya is van a házasság intézményének: a kávét mindig ugyanaz a férfi viszi neki az ágyba.

Rájött, hogy mégiscsak imádja a férjét, aki az első házassági évfordulójuk előtt megkérdezte tőle: – Mondd, Estellácska, hová mennél ezen az első évfordulón? Ő pedig azt válaszolta a férjének: – Valahová, ahol eddig még nem jártam! Bárió kész volt a válasszal: – Akkor a konyhát ajánlanám...

Ezen persze jót nevettek, de tudta, hogy a férje komolyan gondolja. Mégsem lehetett haragudni rá. Imádta férje humorát, kedvenc mondásainak egyike például, hogy nős ember is lehet boldog, csak a felesége meg ne tudja! Házassági jeleneteik egyikében Bobájka csendesen megjegyezte: – Kutya egy életem van! – Egyetértek! – felelte Estella. – Sáros lábbal jössz be, összepiszkítod az előszobát, a nappalit, és várod, hogy eléd tegyem az ételt! Ez tényleg egy kutya élete!

Halvacsora a búcsúhoz
Az emlékidézések közben kiért a rendelő elé, ahol Áronka, Alma és Masni, a csivava már türelmetlenül várták. – Nagyon fájt, mami? – kérdezte tőle Alma. – Á, semmiség, jót tett a Lidocain! – mondta Estella és komolyan is gondolta. Útközben aztán elhűlt a csodálkozástól. Alma lánya ugyanis előreküldte Áronkát Masnival, és megkérdezte: – Mondd, anyuci, mi az az orgazmus? Estella úgy döntött, nem érdeklődik, hogyan jutott ez a lánya eszébe, hanem azonnal rávágta: – Ezt kérdezd meg apádtól!

Mire négyesben hazaértek, Bárió már a nyaralóban tüsténkedett, éppen a halászlébe való halat passzírozta. A nyaralás utolsó estéje előtt álltak, és úgy döntött, ünnepi halvacsorával lepi meg a családot. A készülődés során arról is szó esett, vajon miként érzi majd magát szeptemberben Áronka elsősként az iskolában. Közben felidézték Alma iskolás éveinek anekdotáit is a családi legendáriumból. Így amikor Almától megkérdezte az édesapja: – Almácska, miért ragasztottad a fényképemet az ellenőrző könyved elejére? – Azért apuci, mert a tanító néni azt mondta, hogy szeretné látni azt a marhát, aki olyan rosszul segít nekem megoldani a házi feladatokat...

Ezúttal is jót derültek és elhatározták, hogy naplót vezetnek majd Áronka iskolás élményeiről, aranyköpéseiről, s ha legközelebb Dödöllére mennek, felolvasóesteket tartanak majd a nyaralószomszédoknak.

Nyugovóra térésük után Bobájkáné még érezte, hogy férje hitvesi csókot lehel az arcát beborító éjszakai hidratáló krémjére, majd miután elhessegette magától a fogdokis kaland rémképét, ő is mély álomba merült.

Vége