Harminchét késszúrással ölték meg

Ezen a napon, 1995. november 13-án is hajnali háromkor kelt a 26 éves Rácz Zoltán Balatonalmádiban, a Hegyalja utca 3.-ban lévő otthonában. Gyorsan, csöndesen összekapta magát, hogy ne zavarja a másik szobában alvó szüleit, kerékpárra pattant, s indult, hogy felvegye az újságokat az Almádival összenőtt Vörösberényben. A Veszprém megyei lapot, a Naplót hordta szét minden hétköznap.
Álmos volt, persze, ezért az újságköteggel még hazaugrott, hogy bekapjon egy kávét, aztán hajrá. Sietnie kellett, hogy mire indul a nap, beérjen a munkahelyére is.
Ez a hajnal azonban egész életére emlékezetes marad.

A Séd patak hídjáig gyorsan szórta az újságot, majd indult felfelé, a Balázs Béla utcán. Ekkor azonban különös halmon akadt meg a szeme: a távolban, az utca vége felé mintha egy ember feküdt volna a rongyos aszfalton. Talán valami hajléktalan lehet, vagy inkább részeg. Még szerencse, hogy erre jár, mert az ilyen ködös, nyirkos éjszakán akár ki is hűlhet a szerencsétlen.
A kerítésnek támasztotta a kerékpárját, hogy hamarabb odaérjen. Ahogy közeledett, úgy döbbent rá, hogy baj van. Mire a 27. szám elé ért, már azt is látta, hogy nagyon nagy.
A kerítés közelében, a ház bejáratától valamivel feljebb egy nő feküdt vérbe fagyva. Ahogy Rácz Zoltán fölé hajolt, látta, hogy számos késszúrással végeztek vele.

►

– Egészen pontosan harminchéttel – lapozgatja az aktákat Dülk Károly nyomozó a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságon.
– Azonnal tudták, hogy ki az áldozat?
– Hogyne: Rehák Gizella. Abban a házban lakott, amelyik előtt megtalálták. A támadás a lakásában érte, még az ágyán is találtunk néhány olyan szúrásnyomot, amely célt tévesztett.

Az áldozatnak azonban még a nagyszámú szúrást követően is volt annyi ereje, hogy az ablakon kimásszon, és az utcára vonszolja magát, hogy segítséget kérjen. Ekkorra azonban a vérveszteség miatt már elhagyta az ereje és az utcán elvérzett – alig néhány órával azelőtt, hogy megtalálta az újságos férfi.
– Miképpen lehetséges, hogy még harminchét szúrást követően sem hal valaki szörnyet? – kérdezem a nyomozót.
– Megfordítanám a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy a gyilkos harminchét késszúrással sem tudja megölni az áldozatát?

Jobb kötésű férfiak általában nem úgy gyilkolnak, ahogy Rehák Giezellával végeztek, ez bizonyos. A nyomozók pedig levonták a következtetést: az áldozatot gyenge fizikumú elkövető gyilkolta meg. Vagy suta-buta férfi, vagy pedig nő.
S olyasvalaki, aki ismerhette Rehák Gizellát, az ugyanis a késői órában is beengedte magához. Ajtaja zárján a technikusok nem találtak feszítésre utaló nyomot, egyedül a gyenge tolózár sérült, de lehet, hogy már az is korábban.

A 45 éves Rehák Gizella halála idején egyedül élt. Korábban kétszer elvált, a második házasságából született egyetlen lányát, Papp Bernadettet korábban szépségkirálynővé is megválasztották, de ő akkor már Dél-Afrikában lakott. A nyomozók mindenekelőtt az áldozat ismerősei között kutakodtak, ám nem volt könnyű dolguk. Mert az áldozat egyedül élt, ez viszont nem jelentette azt, hogy hétszámra nem nyitotta rá senki az ajtót, dehogy. A feltűnően csinos asszony gyakran váltogatta a partnereit.

– Azt feltételeztük, hogy a gyilkosság összefügg az áldozat szexuális szokásaival – tudom meg a nyomozótól. – Annál is inkább, mert érték nem tűnt el a házból.
– Említette, hogy férfi nem úgy gyilkol, ahogy vele végeztek.
– Nem kizárólag valamelyik partnerére gondoltunk. Lehetett olyan is, akit visszautasított, talán éppen a fizikuma miatt. Vagy pedig valamelyik férfi feleségére, barátnőjére, aki bosszút állt rajta.

A rostán azonban senki sem akadt fenn. Egészen addig, amíg nem kezdték el szélesebb körben, az ország határain túl keresni a tettest. Rehák Gizella ugyanis csak néhány hónappal a halála előtt költözött a Balázs Béla utcába. Előtte egy évet a németországi Viernheimban dolgozott házvezetőnőként. Kiderült, hogy az asszony itt sem tagadta meg magát, összeszűrte a levet egy magyar fiatalemberrel.

– A férfi vallomása ellentmondásos volt, tagadta a kapcsolatot, alibit sem tudott igazolna a gyilkosság időszakára.
Az illetőt meggyanúsították, őrizetbe vették, ám hamar ki is engedték. A gyilkos által hátrahagyott nyomok nem illettek rá. Ekkor már a kapcsolatot is elismerte, azt mondta, korábban azért nem vallotta be, mert szégyellte, hogy egy középkorú nővel feküdt össze.
A nyomozást 1997. április 10-én lezárták – hogy aztán 2005. február 8-án újranyissák.

►

Lepusztult épületben járok, Balatonalmádiban, a Móra Ferenc utca 6. egyik fénytelen lakásában.
– Jöttek a nyomozók – hallgatom a beesett, borostás arcú férfit, Bujtás Jánost. – Mindenképpen a Viktor farmerját akarták megtalálni. Mondtam nekik, hogy Viktornak nem is volt farmerje, munkásruhában járt mindig.
– Mit akar? – kérdezi mellette egy csontsovány, ültében is imbolygó nő.
– Nyughass már, inkább igyál! – szól rá a férfi, majd ismét felém fordul. – Mindenképpen azt akarták kisütni, hogy nem-e a Viktor volt az, aki megölte azt a nőt.
– S ön szerint lehetetlen?
– Lehetetlen hát, a fiam nem tett volna ilyent soha. Igaz, hogy ott lakott a szomszédban a nagyanyjánál, de azon az éjszakán mi is nála aludtunk, én, a testvérem, Józsi, akit később lelöktek a viaduktról vagy leesett, a fene tudja már, egy haver, a Totya, meg Viktor. Négy liter bort ittunk meg, szóval nem is sokat, beszélgettünk, aztán kettő felé elaludtunk. Reggel meg a Viktort én keltettem. Szóval, ő nem lehetett.
A nyomozók ebben azért nem voltak annyira biztosak, mint az apa. Annál is kevésbé, mert fülest kaptak arról, hogy Bujtás Viktor ruháján, amit a gyilkosság időpontjában viselt, nemcsak festékfoltokat talált az, aki kimosta, hanem vért is.
– Csöndes, gyenge fizikumú férfi benyomását keltette – emlékezik Dülk Károly –, éppen olyanét, mint aki végezhetett az áldozattal.

Az első hazugságvizsgálatra részegen érkezett Bujtás Viktor, ezért nem is lehetett alávetni. A másodiknál viszont olyasmire is jelzett a gép, amit csak a gyilkos tudhatott. Ráadásul társaságban kijelentette, hogy egy idő után oda kell elrejteni a kést, ahol a gyilkosság történt, mert oda a nyomozók még egyszer biztos nem mennek vissza keresni. Rehák Gizella házának új tulajdonosai találtak is egy elásott, vérnyomos kést a kertben, ám kiderült, a vér állati eredetű.
– Bujtás Viktor akkoriban több időt töltött a kórházban, mint azon kívül – folytatja a nyomozó –, gondoltuk, hátha a súlyos betegsége miatt megnyílik.
A beszélgetésekre Végh Józseffel, a túsztárgyalóként is ismert kriminálpszichológussal készültek a nyomozók, s dolgozták ki a beszélgetések stratégiáját.
Ezekre azonban már nem kerülhetett sor. Bujtás Viktor kevéssel az első tervezett látogatás előtt meghalt.

A sorozat legújabb darabját – Beállított helyszín címmel – a Szabad Föld ma megjelent 42. számában olvashatják!