Kipróbáltuk a hazugságvizsgálót

A szerkezettel egy évek óta hazugságvizsgálattal foglalkozó rendőrnő ismertet meg, aki speciális munkája miatt kérte nevének mellőzését. A berendezés – mint később kiderül – szándékosan puritán, az asztalon számítógép, mellette egy ülőalkalmatosság – ami leginkább egy villamosszékre emlékeztet.

– Innen még senki sem került ki halva – mosolyog a rendőrnő a megjegyzésemre, miközben beköt a gépbe: mellkasomat és a hasamat hevederrel köti körbe, karomra vérnyomásmérőt illeszt, bal kezem három középső ujjára pedig csipeszeket. – Legfeljebb – teszi hozzá – a titkaitól szabadítjuk meg.

Bizonyságul kártyákat vesz elő.
– Minden lapon más szám van – mutatja, mielőtt megkeverné őket. – Tizenegytől húszig. De lehetne bármilyen más egyszerű számsor is, ennek nincs jelentősége. Húzzon egyet közülük – nyújtja felém a paklit –, s nézze meg, mi akadt a kezébe, de nekem ne mondja meg!
Tizenkettes, látom a lapról.
– Most pedig tegye a kártyát maga mellé a szék karfájára lefordítva, s én meg fogom mondani, melyik számot húzta ki.
Még némi igazítás a gépen – ilyenkor lövik be személyre szabottra –, aztán indulhat a vizsgálat.
– Kérem, nézze maga előtt a falat, s ne mozogjon. Fel fogom sorolni önnek a számokat, s mindegyikre mondja azt, hogy nem. Vagyis egy alkalommal hazudjon. Kezdhetjük?
– Kezdhetjük.
– A tizenegyes volt?
– Nem.
Körülbelül fél perc múlva:
– A tizenkettes volt?
– Nem.
Jól van, sikerült, nem éreztem izgalmat vagy bármiféle változást magamon. Nem fogja tudni, melyiket húztam.
– A tizenhármas volt? – hangzik a kérdés újabb fél perc múlva.
– Nem.
És így tovább egészen húszig. Majd újabb fél perc múlva:
– A tizenkettes volt?
A kérdés meglep, de összeszedetten válaszolok:
– Nem.
Még néhány másodperc telik el, majd a vizsgáló kijelenti:
– A tizenkettes volt.
Bólintok, s rögtön előhozakodom a kérdéssel.
– Honnan tudta?

A szakértő leszedi rólam a műszereket, majd a számítógép képernyőjén mutatja a diagramot.
– Amikor a húzott számot említettem, megváltoztak a szervezetének a jelzései.
Most már persze, hogy kíváncsi vagyok a szerkezet működésére. A rendőrnő pedig magyaráz: ötféle érzékelőt aggatott rám, ezekkel vizsgálta a mozdulataimat, az izommozgásomat, a vérnyomásomat, a légzésemet és a bőröm kémiai változásait. Ezért ez egy úgynevezett ötcsatornás készülék. Ez már nagyon jónak számít. De kifejlesztettek már kilenccsatornásakat is, amely figyeli a pupilla mozgását, a hangszínváltozást, a szék érzékeli a fenékizom mozgását, sőt egy kamera az arcom rezdüléseit is.

S ha már ilyen mélyen belementünk a működés rejtelmeibe, még egy kis fiziológiai magyarázatot is kapok. Az említett elváltozások alapja: amikor tudatosan, félrevezetési szándékkal hazudik valaki, vagy fél a lebukás veszélyétől, az agyában olyan kémiai anyagok szabadulnak fel, amelyek a szervezetben az említett folyamatokat elindítják. Ez akaratunkon kívül történik, nem tudjuk befolyásolni.
– Ezek szerint nem lehet átverni a gépet? – kérdezem.
– Nem lehet.
– Ön sem tudná? Aki pontosan ismeri a működését…
– Na jó, lehet, hogyha nagyon rákészülnék, át tudnám verni. A hírszerzők is képesek lehetnek rá, mert őket felkészítik az ilyen helyzetre is.

Titkaikat tehát csak a nagyon okosak tudják elrejteni a gép elől – és a nagyon buták. Akiknek az intelligenciája annyira alacsony, hogy fel sem fogja, mi történik vele, vagy, hogy mit tett. S kiértékelhetetlenek a még bizonyos személyiségzavarban, például skizofréniában szenvedő betegek válaszai is.
De az átlagos földi halandó – tehát a döntő többség – hiába is próbálkozik, a gép megmutatja, mikor mond igazat és mikor nem.
Sokan azonban másképp gondolják – s erre alapítják a hazugságvizsgálók a munkájukat. Az átlagos bűnöző ugyanis azt hiszi, hogy ő okosabb a gépnél. A másik indok: nem akar gyanúba keveredni azáltal, hogy nem működik együtt, mert abból a végén még azt a következtetést vonhatják le, hogy valamit el akar titkolni…

– A lényeg az, hogy a vizsgált személy hétköznapi szinten legyen. Amikor pedig beül a gépbe, semmi se vonja el a figyelmét, semmiféle külső zaj, inger vagy egyebek.
Ezért hát a helyiség puritán berendezése.
– S mi van akkor, ha ön, mint nő vonja magára a figyelmet?
– Jogos a felvetés – mosolyodik el a csinos vizsgáló. – Éppen ezért vannak olyan ügyek, amelyeknél nem szerencsés, ha én vizsgálok. Ha pedig befolyásolási szándékkal kezd el bókolni valaki, határozottan vissza kell utasítanom, mondván, hogy nem ezért vagyunk itt.
A külső hatások kiszűrése érdekében nem is lehet más a helyiségben, csak a vizsgált személy és a szakértő.

Ennyi elméleti felkészülés után pedig lássunk egy „éles” helyzetet. A vizsgáló mindenekelőtt alaposan átbeszéli a nyomozóval az ügy részleteit, átböngészi az aktákat. Ezáltal képbe kerül, ami azért különösen fontos, hogy össze tudja állítani a megfelelő kérdéssorokat. Ezeket azután – meglepetésemre – előre ismerteti a vizsgált személlyel is.
– De hiszen így nem érheti meglepetés – jegyzem meg.
– Éppen ez a célunk – hangzik a válasz. – Hogy az illető tudja, mire számítson. Lássa, milyen kérdésekkel kell szembesülnie. Így az ügy szempontjából kritikus informá¬ciókra fogjuk megkapni a reakciókat, nem pedig az ismeretlen kérdés által okozott érzelmekre.

Az első kérdéssor általános, általában azt kérdezi a vizsgáló, járt-e az illető a helyszínen, ismerte-e az áldozatokat, ismeri-e az elkövetőket. Ezek még olyan kérdések, amire bizonyára számít is a vizsgált személy. A második kérdéssor még egyszerűbb: ugyanaz, amelyen én is átestem. Amikor a vizsgáló megmondja a kihallgatott személynek, hogy milyen számot húzott a kártyacsomagból, a vizsgált személy rádöbben: a gép okosabb, mint gondolta volna.
Ilyenkor tudatosul benne, hogy kiderülhet a féltve őrzött titka.

Ezután következnek az igazán fontos kérdések: azok, amelyeket a nyomozókon kívül csak egyvalaki tudhat: az, aki elkövette a bűncselekményt. Például, hogy milyen eszközzel gyilkolták meg az áldozatot. Hányan vettek részt a bűncselekményben? Ha tudják a nyomozók, hogy milyen ékszer tűnt el, érdemes arra is rákérdezni. Vagy: honnan vette el a pénzt? Minél konkrétabb a kérdéssor, annál biztosabban jelez a szerkezet.
De csak akkor, amikor a többi közé kevert rázós kérdést tették fel.

A vizsgálat befejezésekor pedig – ha a nyomozó kéri – akár ki is értékelik a válaszokat. Ekkor döbben rá végképp a tettes, hogy lelepleződött.
– A legjobb hazugságvizsgálót Krispán Istvánnak hívják – meséli a rendőrnő. – Ő hozta be a módszert a rendőrségre néhány évtizeddel ezelőtt, s tőle sajátítottuk el valamennyien. Nos, ő olyan tökélyre vitte a használatát, hogy nem egy bűnöző ott helyben, a vizsgálat után részletes beismerő vallomást tett. Ha már úgyis megmutatta a gép…
– A hazugságvizsgálat tehát csodákra képes… – ismerem el. – Ha vállalja a gyilkos a megméretést, biztos az útja a sittre.
– Ezt azért nem mondanám – hűti le a lelkesedésemet.
– Miért nem?
– Először is azért, mert nem számít közvetlen bizonyítéknak. A vádemeléshez az ügyészség egyéb körülmények tisztázását is megkívánja. Viszont arra nagyon jó, hogy a nyomozókat orientálja: jó felé kutakodnak-e, vagy álljanak le egy vonalról, mert csak az idejüket pocsékolják. Vagy éppen fordítva: vallomást tett valaki, de nem életszerű, amit mondott. Ha nem jelez a készülék, vélhetően csak bevállalta a balhét, de nem ő a tettes. Éppen ezért a hazugságvizsgálattal sok pénzt meg lehet takarítani.
Viszont kárt is lehet tenni vele – ha hozzáértés nélkül kezeli valaki. A beszerzése, de még az alkatrész-utánpótlása is engedélyhez kötött – enélkül nem lehet behozni Amerikából. Az engedélyt viszont meg lehet szerezni, s a lehetőséggel élni is szoktak – általában civil cégek, amelyeket avval bíznak meg például bankok vagy vállalkozások, hogy segítsen kideríteni: hová tűnt el egy bizonyos összeg, vagy kitől szivárgott ki egy féltve őrzött információ.
– Nem sérti a személyiségi jogot az efféle vizsgálódás?
– A törvény nem tiltja a hazugságvizsgáló szerkezet használatát. A baj inkább az, hogy nem csak hozzáértők kezelik a szerkezetet. Ezáltal egyrészt szakszerűtlen véleményt adnak ki a kezükből, s evvel a módszer hitelét rontják. Szakvizsgához kellene kötni a használatát, ám ez egyelőre Magyarországon még nem megoldott.

A sorozat legújabb darabját – Harminckét késszúrással címmel – a Szabad Föld ma megjelent 41. számában olvashatják!