Támad a robotok armadája?

Manapság a Mars felfedezése úgy folyik, hogy odaküldenek néhány önjáró robotot – mint a ma is működő Spirit vagy Opportunity marsjárókat. Ezek meghatározott feladatokat kapnak, melyeket megpróbálnak végrehajtani – majd várnak az újabbakra. Nem „figyelnek fel” a váratlan, furcsa, meglepő eseményekre, önállóan nem indulnak el, hogy kiderítsék a részleteket. E robotok roppant drágák, hatókörük, felderítési területük pedig aránylag minimális,

Rövidesen azonban minden egyes felderítő járműben sokoldalú ás változatos feladatok végrehajtására alkalmas robotok ülnek majd a „volánnál”, s minden információt megosztanak a többi robottal. És sok lesz belőlük – nagyon sok.

Fink és csapata a Szaturnusz holdjának, a Titánnak a példáján mutatta be, hogy milyen nehézségeket lesz képes leküzdeni a viszonylag olcsó robotok armadája. Először is egy intelligens műholdat kell a Titán körül pályára állítani. A következő lépcsőben a Titán légkörében kell néhány olyan járművet – ha úgy tetszik, léghajót – elhelyezni, amelyek mozgékonyak és jól irányíthatók. Majd jön az apró, specializált robotok egész serege. Ezek az intelligens „megszállók” bekukkantanak a Titán minden zugába, s szakadatlanul ontják az információkat egymásnak és a műholdnak, léghajóknak. Amennyiben a műhold agya úgy dönt, hogy a robotok valamelyik felfedezése megéri a további vizsgálatot, a helyszínre küld egy léghajót, illetve robotok újabb armadáját bocsátja útnak.

A műhold mindezt látja, a léghajók tisztában vannak a nagy részletekkel, a robotok pedig az igazi terepmunkát végzik. Lesznek persze úszó robotok is, mert lehet, hogy a Titánon folyékony szénhidrogén-tengerek is fellelhetők.

Az idegen bolygók vagy égitestek robotokkal való vizsgálata körül régóta folyik a vita. Sokak szerint az űrhajóst semmilyen intelligens robot nem helyettesítheti. Viszont az embert távoli és veszélyes helyekre eljuttatni egyelőre csaknem megoldhatatlan. A robot-technika azonban gyorsan és látványosan fejlődik...