Elő a humorérzékkel!

Gazdasági bajok ide, világválság oda, a tréfák mindig segítenek az embernek, hogy felülemelkedjen a bajokon. Az 1929-es nagy krízis idején például ilyen pesti viccek születtek:

Grün üldögél a csőd szélén álló boltjában, végre betér egy vevő.
– Van egy vég vászna?
– Vásznam nincsen. De végem az van.

A mostani világválság nyomorúsága pedig ilyen vicceket szül:

A meglepett ügyfél meséli:
– Soha nem gondoltam volna, hogy egy bank ilyen vidám hely. Először csak kedvesen mosolyogtak, majd mikor megmondtam, hogy mennyi hitelt akarok felvenni, egyenesen kitört a röhögés.

Néha csak legyintünk: kinek van kedve a problémákkal viccelődni? Pedig a humor gyógyító erő is lehet, s jelzi: túllendülhetünk a gondokon. Humor az is, amikor semmi okunk a vidámságra, mégis nevetünk. A nevetés pedig az egyik legegészségesebb tevékenység: levezeti a feszültséget, szinte kisöpri a lélekből a keserűséget. A depressziós ember ritkán viccelődik, ám akinek visszatér a humorérzéke, az már elindult a gyógyulás felé.

Zsindely Katalin pszichológus szerint a párkapcsolati krízisek, családi konfliktusok megoldására, elsimítására is sikerrel vethetjük be a humort. Mindez nem jelenti, hogy gonosz, csípős megjegyzésekkel bombázzuk a másikat, vagy a kárörömtől kacagjunk. Ám a veszekedés élét könnyebben elvehetjük, ha némelykor sikerül tréfára fordítani az apróbb-nagyobb ellentéteket. S bölcsen tesszük, ha kiabálás helyett némi iróniával elfogadjuk társunk, netán gyerekünk hibáit is. A humor még a kritikát is „édes ostyába” csomagolja, így nem bántjuk meg vele családtagunkat. Akadt például férj, aki úgy döntött, okoskodó feleségétől nem infarktust kap, hanem a következőképpen próbálja leszerelni őt: „Isten mindent tud. A felségem viszont mindent jobban tud…”

A közös tréfák, hajdani aranyköpések összetartják a családot. S ez még akkor is igaz, ha a frissen benősült vő például egyáltalán nem érti, miért tartja a másik família olyan viccesnek ezt vagy azt a történetet. Szerencsések azok a családok, ahol nemzedékről nemzedékre öröklődik a humorérzék. Nem muszáj mindenkinek a „humor nagyágyújának” lennie, ám a szürke hétköznapokat megszínesíti egy-egy finom élc, ugratás, ironikus megjegyzés.

Akik nagyokat tudnak együtt nevetni, azoknak a kapcsolata a hullámvölgyeket is könnyebben túléli. Aki pedig önmaga hibáin is képes tréfálkozni, az már-már elindult a bölcsesség felé...

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!