Jön a vándorkemencés

– Ez az első munkám, az idén lesz tizenkilenc éves – mutat a nappali és a konyha közt szelíden szuszogó alföldi kemencére, melynek padkájára mindjárt le is telepszünk. – Hamarosan huszonnégy bejglit sütök benne, de a mindennapokban is használjuk, legalább hetente kétszer.

A langymeleg sarokban macska lustálkodik, míg a kemence másik oldalánál hatalmas kutya ül. Bizonyára jól ismeri gazdájának most elhangzó csülökreceptjét, miszerint a hús besózva, karikára vágott hagymával, krumplival körítve vasfazékban negyvenöt perc alatt ropogósra sül. Érzem az illatokat, s közben a kemenceépítő mester egyfolytában mesél.

– Panelből költöztünk ide. Találtunk a házról egy 1936-ban készült fotót, annak alapján állítottunk mindent helyre, de hagyományos kemencét senki nem tudott építeni nekünk.

A kőműves végzettségű házigazda azonban nem keseredett el. Fogott egy szakkönyvet, felkeresett két tapasztalt parasztembert – akik koruk miatt már csak rajzolni tudtak, építeni nem –, majd néhány este és egy hétvége alatt megrakta saját kemencéjét.

– Sablont nem használtam, ösztönösen éreztem az ívet. Kis tetőcserép darabokból építettem, sós sár lett a belseje. Kívülről pelyvás, lótrágyás sártapasztást kapott, arra zsákvászon került. Száradás után lemeszeltem. Azóta sem dőlt össze.

Mikor a művész ismerősök meglátták a kemencét, azonnal benyújtották az igényt. Egyik munka hozta a másikat. Így épített fel Vass Zoltán közel két évtized alatt több mint ezer kemencét.

– Oda megyek, ahova visznek. Értem jönnek, és három napig része leszek az építtető család életének. Az ágyukban alszom, az asztaluknál eszem. Előfordult, hogy ottlétemkor halt meg a családfő. Zokogó, gyászoló emberek között kellett a munkát folytatnom. Rengeteget hallok, látok, tanulok ilyenkor.

Az ezer család közt akadt mindenféle ember: politikus, színész, médiasztár, gazdag és szegény. Egy tulajdonságban azonban megegyeztek: mindannyian tisztelték a hagyományokat. Létre is hozott számukra a mester egy kemencés klubot, ahol felvehetik egymással a kapcsolatot, recepteket, tapasztalatot cserélhetnek és találkozókat szervezhetnek, ha van rá igény.

– A tehetősek azért építtetik a kemencét, mert fontos számukra, hogy otthonukban süljön ki a saját biokenyér. A szegények meg azért, hogy a bevásárlóközpontból szerzett dobozok elégetésével fűthessék házukat. A kemencék ugyanis fűtésre éppúgy alkalmasak, mint sütésre-főzésre. Ráköthetők központi rendszerre, de gyűjtőtartályon keresztül akár napkollektorral is működtethetők. Tüzelő híján bármi elégethető bennük: kukoricaszár, szalma, kartonpapír.

A mester, ha teheti, befogja a házigazdát is a munkába.
– Fontos, hogy a családi tűzhely készítésében az építtető saját munkája is benne legyen. Hogy elmondhassa majd a gyerekeinek: ezt a kemencét én alkottam, a mesterrel közösen.

Vass Zoltán tudásával, tapasztalatával nem fukarkodik: kemenceépítő tanfolyamokat szervez rendszeresen. Hamarosan akkreditálják a képzést, így állami támogatással terjesztheti nem csupán a kemencekészítés, de a hagyományos építkezés mesterségét. Meggyőződése ugyanis, hogy a faluszépítéshez nem kell más, csak tudás. A vidéki épületek hatvan százaléka vályog- vagy vegyes falazatú. Mikor elolvadt a hó, régi lakóik sarat kevertek, betapasztották a falat, majd bemeszelték. Miután kihaltak, a tudás is elveszett. Most beépítik a cementet, hungarocellel vonják körül a falakat, a házak szinte megfulladnak. Nem kell hát csodálkozni, ha szép lassan tönkre is megy mindegyikük.

– Falunként egy közhasznú munkás beiskolázásával már ott lenne a tudás, szebbé válhatna a környezet. Higgye el, ez nem utópia. És mivel az alapanyag nem kerül semmibe, nem is pénzkérdés.