Energiahatékony vagy kecses?

Az emlősök szinte kivétel nélkül lábujjhegyen járnak, ami sokkal gyorsabb haladást tesz lehetővé, ámde kétszer annyi energiát igényel, mint a sarkon való járás. A sarkon járás tette lehetővé az ember számára, hogy sokkal nagyobb távolságokat megtehessen az élelem után kutatva, s ez számára előnyt adott más húsevőkkel szemben, akik csak rövid energia-kirobbanásokra voltak képesek.

A kutatás során három csoportba osztották a résztvevőket, és az oxigénfogyasztásukat figyelték. Az első csoport a sarkát érintette a földhöz elsőként, a második a talp első párnás részét, a harmadik pedig a lábujjhegyét. Megfigyelték, hogy az első csoport 53 százalékkal kevesebb energiát használ a többinél.

David Carrier, az Utah Egyetem professzora azonban hozzátette:ez a különbség csak gyalogláskor észlelhető, futásnál már nem. Akkor ugyanis mindkét metódus egyformán hatékony – bár ugyanazon a távon a futás 70 százalékkal több energiát igényel a gyaloglásénál.

Tehát az ember a sarkon járást az energiahatékonyság miatt tanulta meg, felismerve, hogy a táplálékért olykor nagy távolságokat is meg kell tenni. Ez a járás azóta természetessé vált, habár a mai cipőtrendeket megfigyelve kijelenthető: a 21. századi nők számára már nem a táplálékszerzés az első számú és legfontosabb feladat...