Milyen képnek feleljünk meg?

Testünk olyan fontos felület, amelyen könnyen és nyilvánosan bemutatható a társadalmi státus, a családi állapot, a „törzsi” kötődés, a vallási hovatartozás, valamint a nem, és persze a kor is. A testen elhelyezett szimbólumok, mint a testékszerek és tetoválások, szintén árnyalhatják valamely csoporthoz való tartozásunkat, de megjelenhetnek divatkellékként is.

A vélekedés kiindulópontjai
Azt, hogy hogyan vélekedünk külalakunkról, rengeteg tényező befolyásolja: a médiumok hatása, sportolási szokásaink, illetve a gyermekkori évek minősége.

A kulturális hatások fontos befolyásolói a testképnek, amit ezen keresztül a sportolási, étkezési szokásoknak, a személyes énképnek, mely az életminőséget, a személyes jóllétet is meghatároz. A különböző kultúrák eltérő módon vélekednek az ideális külalakról. Sok helyen a teltebb alkatot tartják vonzónak, például Afrikában, ahol a testsúly szoros kapcsolatban áll a módossággal. Számos olyan szólásmondás ismeretes a magyar nyelvben is, mely szerint a nagyobb testméret (ami megfelelő mennyiségű táplálkozással érhető el) nagyobb erőre, nagyobb gazdagságra utal. Érdemes megjegyezni, hogy az állatvilágban a rangsor szintén a testméret szerint alakul, vagyis a nagyobb testű, nagyobb fizikai erejű példányok magasabb helyen állnak a hierarchiában.

Kövér, csúnya, lusta
A méretek csökkenésének igénye, és a karcsúbb testméret elfogadottsága Magyarországon is a nyugati kultúra előtérbe kerülésével vetődött fel. Ezzel együtt változott a kövér emberek megítélése. Jelenleg az elhízott emberekre legtöbben úgy gondolnak, mint lusta, gyenge akaraterejű lényekre. A felmérések szerint a munkaadók szívesebben alkalmaznak kevésbé pocakos alkalmazottakat, az egyetemekre pedig kevesebb elhízott diák nyer felvételt. Ezeket az elképzeléseket már az óvodások is osztják, a kicsik szerint kövér társaik lusták, büdösek és piszkosak, és egyben butábbak és csúnyábbak is.

Igényes férfiak
A karcsúság divatja egyelőre kevésbé érte el a férfiakat. Közöttük még mindig inkább a tekintélyes méretek elfogadottsága a jellemző. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a férfiak életükben sokkal kevesebb alkalommal diétáznak, és az evészavarok megjelenése is ritkább náluk, kivételt ez alól csak a homoszexuális férfiak képeznek. Érdekes azonban megfigyelni azt a napjainkban is folyamatban lévő átalakulást, mely a férfiak életébe is változást hozott. A feudális korban a magukra valamit is adó nemes urak tudatosan hódoltak a sportolás örömeinek, fejlesztették és bemutatták erőnlétüket.

Az ápoltságra, szépségre, társadalmi kívánatosságra irányuló elvárások számukra is lehetővé tették, hogy nyíltabban foglalkozzanak önmagukkal, nem csak belsőleg, de a külső tekintetében is. Későbbi korokban az ilyen férfiakat leginkább a piperkőc megnevezéssel illették, napjainkban azonban megint kezd visszatérni az erre irányuló igény, s aki igyekszik ki is elégíteni ilyen irányú vágyait, azt igényes embernek tartják. A változások tehát társadalmilag elfogadottá tették, hogy a férfiak nyíltan foglalkozhassanak saját testükkel. Ezt a folyamatot nap mint nap tapasztalhatjuk, ha ellátogatunk például egy fitneszterembe, ahol a vendégkörnek akár felét is azok a férfiak teszik ki, akik "mázsás" súlyokkal a kezükben a tükrök előtt izzadnak, miközben izmaik fejlesztésén fáradoznak.

Szorongás a hanyatlástól
A jelenleg is zajló társadalmi, gazdasági és kulturális átalakulás magával hozta az értékek átalakulását is. Ma a testkontroll, a szépség, a fiatalság és az egészség az egyik legfőbb ideál, mind a nők, mind a férfiak esetében. Napjainkban túlzottan is fontos szempontként jelenik meg a fiatalság, a szépség. Valóságos küzdelem indult meg, a cél a romlás, a hanyatlás elkerülése. A külső így az önmegőrzés, az élet szimbólumává vált. A fogyasztói társadalom többek között a médián keresztül közvetíti azt az értéket, miszerint a test örömforrás és egyben az önkifejezés eszköze. Míg korábban az aszkézis – a test erejének maximális kihasználása – a spirituális üdvözüléshez vezető utat jelentette, ez manapság az elfogadhatóbb és "eladhatóbb" ént jelenti. A test értékessége annak függvénye, mennyire fiatal, milyen szép és milyen kondícióban van. A ruházatnak pedig az a szerepe, hogy láttasson, szemben a divat korai koncepciójával, ahol a cél az idomok elfedése volt.

A test hanyatlása egyben morális gyengeséget is jelent, így nem csoda, hogy sokakat páni félelemmel tölt el az öregedés és a halál gondolata. A külsőségekkel való túlzott foglalatoskodás eltávolított minket gyökereinktől, például a halottaink emlékével való foglalkozástól, amely közelebb visz a visszafordíthatatlanság elfogadásához. Mivel ezeket a fontos érzéseket és folyamatokat nem éljük meg, nagyobb szorongással tölt el a hanyatlás.

Habzsolás vagy önmegtartóztatás?
A reklámok buzdítanak, hogy fogyasszunk minél többet, ugyanakkor azt sugallják, nem törődünk eléggé önmagunkkal, még mindig nem nézünk ki elég jól, vagyis lelkiismeret-furdalást keltenek. Az önuralom hiánya szembekerül a vágyott atlétikusan arányos testfelépítés ideáljával, melyhez olyan tulajdonságok tapadtak, mint kompetencia, kontroll, szexuális kívánatosság, éntudatosság. Nem csoda, hogy egyre többen küzdenek a súlyhoz, külalakhoz, énképhez köthető problémákkal, hiszen az egymásnak ellentétes elvárásoknak megfelelni lehetetlen. E dilemmákban támpontot továbbra is a fontos értékeknek megfelelő nevelés adhat, melyet elsősorban a család közvetítésével sajátíthatunk el.