Aki ért a víz nyelvén

Nem minden víz egyforma!
Dr. Masaru Emoto tíz évvel ezelőtt kezdett megfagyott vízkristályokat fényképezni. A képeken világosan látszott, mennyire más formát öltött a forrásvíz, mint a klórozott vezetékes víz. Ez kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy víz és víz nem ugyanaz. A víz ugyanis reagál mindarra, amit csinálnak vele, s megőrzi ezt az információt.

A forrásvíz lélegzetelállítóan szép, harmonikus, törékeny hatszögeket alkotott, míg a duzzasztógátak vagy a folyók alsó szakaszának vizében alig akadtak tökéletes, befejezett kristályok. A legrosszabb képet mégis a klórozott ivóvíz mutatta. Kimondottan fájdalmas érzés ilyen meggyötört alakzatokat látni, ha az ember tudja, milyen gyönyörű kristályokat alkot a természetes víz. Ez az őselem mindig hordoz információt, amelyet mi is átveszünk, és testünk részévé válik, amikor vizet iszunk.

Az új gyógyerő: párbeszéd a vízzel
Aíme,  víz gyógyerővel rendelkezik, s íme, információhordozóként is szolgálhat. Számos gyógymód alkalmazza már a víz effajta képességét. Az újdonság az, hogy ez immár láthatóvá is tehető. A víz által hordozott információt meg tudjuk mutatni képi formában. Ezzel a víz a tudatunkban kémiai molekulából eleven partnerré válik. Korábban a nyugati kultúrkörben is szokás volt beszélni a természettel és a természeti lényekkel. Napjainkra megváltozott a világképünk, és még ha tudatában lennénk, sem vennénk komolyan, amit észlelünk, mert ilyesminek többé nincs helye mechanikus világképünkben. „Aminek nem szabad lennie, az nincs is.” A vízkristályokról készült fényképek közvetítők közöttünk, akik még mindig saját mechanikus világképünk foglyai vagyunk, és az általuk holografikusan bemutatott valóság között. A holografikus azt jelenti, hogy minden részletben látható az egész. A kristályok képei követek, amelyek bepillantást nyújtanak a világmindenség valódi összefüggéseibe.

A víz őszinte tükör
A víz, mint egy tükör, nyomban megmutat minden hatást. Legyen szó mikrohullámokról vagy a mobiltelefonok sugárzásáról, nem kell tudományos vitákat folytatnunk a határértékekről, és arról, hogy mindez még további kutatásra vár: a vízkristályok képei világosan megmutatják, milyen hatással vannak az egyes környezeti tényezők az élő szervezetekre. A vízkristályok azt is megmutatják, hogy nem vagyunk tehetetlenül kitéve ezeknek a negatív hatásoknak: szeretettel és hálával mindenen javíthatunk.

Ha szeretetet, hálát gondolunk és érzünk, tevékenyen hozzájárulhatunk a gyógyuláshoz. Ha e fogalmak képét szemléljük, elmúlik a kiszolgáltatottságuk miatt sokak által érzett, megmagyarázhatatlan félelem is. Ha gyógyszerként akarjuk használni a vizet, új információkkal is feltölthetjük, ahogyan a homeopátia, a virágterápia és az úgynevezett vízélénkítés teszi. Ahhoz, hogy megérthessük az így elkészített gyógyvíz hatásmódját, el kell felejtenünk a klasszikus, anyagelvű gondolkodást. A víz ugyanis legfeljebb csak kezdetben érintkezik gyógyító növényi anyagokkal, mivel a hangsúly az energetikai kezelésen van.

Virágeszenciák - a virágok szelleme a vízben
A XX. század harmincas éveiben egy angol orvos, Edward Bach felfedezte, hogyan lehet könnyedén hozzájutni egy növény "lényegéhez", vagyis a benne rejlő gyógyító információhoz, és megalkotta az úgynevezett Bach-virágeszenciákat. Ezek az eszenciák napmódszerrel készülnek: az ember vesz egy nagy üvegtálat, megtölti tiszta forrásvízzel, s arra a helyre állítja, ahol az adott növény nő. A növényről leszakítja a virágokat, a víz felszínére helyezi őket, hogy a nap átsüssön rajtuk. Így a napfény átviszi a virágok információját a vízre.

Edward Bach az egyes lelki és fizikai problémákhoz hozzárendelte a megfelelő növényeket. Könyve (Blüte, die durch die Seele heilen, A lélek által gyógyító virágok) találóan írja le elméletét, amely szerint a pszichén keresztül a teljes embert - jobban mondva a teljes élőlényt - kell gyógyítani. A Bach-eszenciákat azóta már az állatok és a növények kezelésére, gyógyítására is használják. Már Bach is úgy vélte, hogy az általa felfedezett 38-féle eszencia még nem a fejlődés vége, s a kínálatot további növények fogják bővíteni. Ugyanezzel a módszerrel valóban készültek újabb virágeszenciák. A legismertebbek talán a Findhorn-eszenciák. Masaru Emoto készített néhányukról lenyűgöző kristályfotográfiákat. Azt írja: „Ezek a kristályok varázslatosak. Már a puszta látványuk is meggyógyítja a testet és a lelket."

Dr. Masaru Emoto és dr. Nobuo Shioya aranyszabályai
1. Mindenről pozitívan kell gondolkodni! Bizonyított tény, hogy a pozitív gondolatok hatnak a test egészségére, például erősítik az immunrendszert. Ez a szellemi magatartás tehát nem a jobb életvezetés szabálya (erkölcsi vagy vallási értelemben), hanem a testi és szellemi egészség megtartásának kézzelfogható és fontos eleme. Ha alapmagatartásunk pozitív, akkor bármely helyzetben hajlandók vagyunk meglátni a lehetőséget, és élni azzal. Ennek semmi köze az életidegen szép szavakhoz vagy a rózsaszínű szemüveghez. Ellenkezőleg: ahelyett, hogy csak a negatívumokra összpontosítanánk, szemügyre vesszük mindkét oldalt, és képesek vagyunk felismerni lehetőségeinket és esélyeinket.

2. Nem szabad megfeledkezni a köszönetről!  Legyen alapérzésünk a hála, és mindig emlékezzünk rá. Az energia a figyelmet követi – ha tudatában vagyunk a hálánknak, akkor ennek megfelelő rezgéseket sugárzunk, ezzel pedig ugyanilyen rezgéseket vonzunk, vagyis megszaporodnak azok a helyzetek, amelyekben jó okunk van hálásnak lenni. Van, akinél hiányzik ez a pozitív alapmagatartás. Az ilyen embernek olyan dolgokra kell irányítania a figyelmét, amelyekért hálás lehet, még ha csupán apróságok is ezek. Előfordulhat, hogy valaki azt állítja, az ő életében nincs semmi olyasmi, amiért hálás lehetne, pedig már az is nagy hálával tölthetné el, hogy mindennap életben van.

3. Ne akadékoskodjunk! Ha hála helyett csak kifogásaink vannak, negatív érzéseink és gondolataink rezgésekké válnak, s ezeket sugározva végül olyan eseményeket vonzunk magunkhoz, amelyek megint akadékoskodásra bírnak minket. Az olyan gondolatok, mint például:  „nyakig ülök a bajban”, „ki nem állhatom” „nem vagyok rá képes”, „megette a fene”, „ez túl nagy falat” stb. nehéz, kellemetlen, kemény és fárasztó helyzeteket vonzanak be.