Focistából lett űrhajós Farkas Bertalan

Nemhogy űrhajós, még csak pilóta sem akart lenni soha. Focistának készült, aztán a középiskola befejezése előtt, 17 évesen megszerettették vele a repülést.

Farkas Bertalan nem titkolja: sokszor a szerencse is kellett az előrehaladáshoz. A szolnoki Repülő Műszaki Főiskolán sokat jelentett, hogy az addigi egy helyett két évig voltak növendékek, így sokat repülhettek. Olyannyira, hogy mire a Szovjetunióba kerültek további két évre, már elmondhatta magáról, hogy a kiképzőjénél is több időt töltött a levegőben. Farkas Bertalan vadászpilótaként 1972-ben Pápára került, majd 1978-ban jelentkezett arra a kiválasztásra, melynek célja az űrhajósjelöltek megtalálása volt.

Erre így emlékszik vissza: – Kecskeméten kétszer két héten át nyaggattak és faggattak bennünket. A 96 jelentkezőből az első körben 35-ünket találták alkalmasnak, majd 7 főre szűkült a létszám. Csillagvárosba már csak négyen mehettünk, végül Magyari Béla és én vehettünk részt a kiképzésen, amelyet egyévesre terveztek, ám végül két évig tartott. Az űrutazás ugyanis eredetileg 1979-ben lett volna, aztán a következő évre halasztották.

– Csillagvárosban egy 16 emeletes épület 13. emeletén laktunk, egy-egy 3 szobás lakásban. Az Interkozmosz programban csehszlovák, NDK-beli bolgár és mongol űrhajósjelöltek voltak velünk. Sokat repültünk MiG 21-essel. Túlélési gyakorlatokon vettünk részt: modellezték, hogyan boldogulunk, ha földet érés után nem találnak ránk. Mocsárban akkor jártam először, de nem is kívánkozom vissza azóta sem. A kiképzés során az űrhajóban mindent előre lejátszottunk, a kilövéstől az űrrepülésen át a landolásig.

Farkas Bertalannak a futball iránt érzett szerelme megmaradt, így a megerőltető tréningek után kedvenc foglalatosságnak ott volt a foci: – Sokat játszottunk, egyszer még a Csillagváros csapatában is pályára léptem, ám ezt megtudva a felettesünk válaszút elé állított: vagy a labdarúgás, vagy az űrutazás!

Élete során immár másodszor is a repülést választotta, s ezúttal sem bánta meg. 1978 decemberében döntés született, hogy ő lesz az első magyar űrhajós. Valerij Kubászovval 1980. május 26-án startoltak a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén, csatlakoztak a Szaljut-6 űrállomáshoz, ahol két szovjet kozmonauta, Popov és Rjumin fogadta őket. Ott tartózkodásuk alatt sok kísérletet folytattak, s nyolc nap után, június 3-án értek Földet.

– A kilövés után rövid ideig nem volt rádiókapcsolatunk az irányítóközponttal, mert egy ottani munkatárs belebotlott egy kábelbe, ami kihúzódott. Amikor helyreállt az összeköttetés, izgatottan kérdezték, rendben van-e minden, mi pedig nem értettük, miért lenne gond. A malőrt csak utólag közölték velünk. A fenn eltöltött idő, a közös munka, a napfelkelte, a földrészek látványa hatalmas élményem volt. Mintha biciklivel haladnánk új és új tájakon, csak másfél-két percenként más-más földrészt láthatunk meg. Az is felejthetetlen epizód, hogy felszállás előtt Ványa bácsi, az orvos aszalt szilvát rejtett a szkafanderem zsebébe, amit aztán a világűrben fogyasztottunk el. Magyar konzerveket is vittem, melyek közül az egyik társam olyat is felmelegített, amit nem kellett volna: felbontáskor cseppfolyós lett, és a súlytalanságban, ahol minden folyadék gömbbé formálódik, próbáltuk bekebelezni.

A Szojuz-36 űrhajó leszállóegységét a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban állították ki, Farkas Bertalan elmondta: a mongol űrhajós saját kertjében tartja ezt az „emléktárgyat”.

Dr. Szabó József professzor – ma már nyugállományú altábornagy –, aki részt vett a magyar űrhajós repülésének előkészítésében, szintén elárult egy kulisszatitkot: – Akkoriban a start után másfél órával volt szokás nyilvánosan bejelenteni az űrrepülést, ennek azonban nem sok értelme volt, mivel az amerikai, majd a nyugat-európai sajtó révén rövid idő alatt elterjedt a hír. Ezért változtatást kértünk, s sikerült is annyit elérnünk, hogy már félórával a felszállás után bejelenthették itthon: magyar ember tartózkodik az űrben!

Az első magyar űrhajós 12 éve nyugdíjas, ám továbbra is aktív. A „Világűr a Föld jövőjéért” alapítványban tevékenykedik, melynek csak repült űrhajósok lehetnek a tagjai. Céljuk, hogy magyar fiataloknak, illetve egyetemet végzett fiatal kutatóknak nyújtsanak támogatást, de emellett a kutatás-fejlesztést és a nemzetközi kapcsolattartást is bővíteni szeretnék. Összetett és jövőbe mutató feladat – akár csak az űrrepülés...

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!