Óvakodjunk a földönkívüliektől!

A súlyos beteg Hawking üzenetének lényege: inkább „bújunk el”, mert úgy járhatunk, mint az indiánok, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát – az európai jövevények lemészárolták őket.

Stephen Hawking a Discovery Channel televízió sorozatában mondta el: neki semmi kételye nincs afelől, hogy másutt is létezhet intelligens élet. Matematikus lévén, úgy gondolja, pusztán a számok alapján tökéletesen racionális a feltételezés: a galaktikák száz- és ezermilliárdjaiban létezik élet. Lehetséges azonban, hogy az idegenek csak azért jönnének a Földre, hogy kihasználják az erőforrásait – s az embereket is –, majd távoznának. Hogy ez a „kihasználás” mit jelenthet, arról a sci-fi irodalomban és filmekben születtek már feltételezések…

A kutatók régóta mindent megtesznek, hogy felfedezzék a világűrben az élet és az intelligencia nyomait. Külön intézet is van (SETI) erre, amely a Földön kívüli intelligencia nyomait vizsgálja. Rádióhullámok pásztázzák az univerzumot, kutatnak az űrtávcsövek, nemsokára lézerfénnyel „üzenünk”. Egy űrszondán a mélyűrbe küldtünk egy fémlapocskát, belevésve, milyenek vagyunk és hol „lakunk”. Lehet, hogy rossz ötlet volt?

Hawking szerint az a kérdés: ha jönnének ide idegenek, milyenek lehetnek? Ezt kell előbb felderíteni, s csak azután kellene jelzőtüzeket gyújtogatni, boldogan hírt adni magunkról. Azt azonban elismeri: a világegyetemben az élet valószínűleg zömmel mikrobákból áll.

Nemrég a BBC is sugározta a saját sorozatát „A Naprendszer csodái” címmel. Ebben Brian Cox, a Manchester Egyetem fizikaprofesszora azt fejtegette, hogy a mi naprendszerünkben is létezhet az élet: a Jupiter egyik holdja, az Europa vastag jégpáncélja alatt élő organizmusok lehetnek. Egyre sokasodnak a bizonyítékok arra nézve is, hogy a Marson is létezhetnek az élet bizonyos formái.

„Ennél bizonyosabbat csak akkor tudunk majd, ha a következő évtizedekben az életformák felkutatására készült speciális űrjárművek leszállnak a Jupiter holdjain, illetve a Mars fennsíkjain” – mondta Brian Cox.

De hogy még messzebbre is eljussunk, az egyelőre álom: a rádióhullámok, a fénysugarak is csak másodpercenként 300 ezer kilométeres sebességgel terjednek egy olyan világban, ahol a távolságokat horribilis nagyságú fényévekben mérik...