Honnan jött a bibliai tíz csapás?

A Szentírás eseményeit általában nem szerencsés szó szerint értelmezni, ám sokuknak mégis van valódi történelmi alapja. Most az Ószövetségben szereplő tíz csapásról állítják kutatók, hogy a valóságban is megtörténtek. Mégpedig nem a választott népért bosszút álló Isten tettei voltak, hanem inkább a globális felmelegedés és egy vulkánkitörés következményei. A National Geographic sorozatában tudósok taglalják az előzményeket.

Számos régész úgy véli, hogy a csapások legtöbbje a Nílus-deltában található Avarisz (Hut-waret) ősi városának maradványain mutatható ki, amely II. Ramszesz fáraó uralkodása idején (i. e. 1279–1213) Egyiptom fővárosa volt. A leletek szerint a várost mintegy 3000 évvel ezelőtt hagyhatták magára lakói, valószínűleg a tíz csapás miatt.

A klímaszakértők alátámasztják: akkoriban a meleg, esős éghajlat hirtelen szárazra váltott. Az első négy csapás lehetséges magyarázata, hogy a Nílus az aszály miatt lassú, iszapos folyóvá vált. Vizét mérgező vízi alga festette vörösre. Az algák vezettek a békák, tetvek, legyek elszaporodásához. A békák kiáramlottak a szárazföldre is, ahol azonban a többségük elpusztult – ez viszont a rovarok elterjedését eredményezte, amelyek korábban a békák táplálékául szolgáltak.

Ezért következett az ötödik és hatodik csapás: a rovarok olyan kórságokat terjesztettek, amelyekben az állatok és az emberek is megbetegedtek és elpusztultak.

A hetedik, nyolcadik és kilencedik csapás a szantorini vulkánkitörés következménye. A vulkáni hamu előbb sötétséget és hideget, majd hatalmas viharokat okozhatott – ez lehetett felelős a sáskahadakért is.

Az utolsó csapás pedig – ami végre jobb belátásra kényszerítette a fáraót – az elsőszülöttek halála volt, ami egy, a gabonakészleteket megfertőző, azonnal ölő gomba műve. Az elsőszülöttek ugyanis elsőként vehettek az ételből, így a méregtől azonnal meghaltak.