Megasztár, mindhalálig

A nézők szeretik a tehetségkutató műsorokat. De már nem is a felfedezés a fő cél, hanem minél több hülye bemutatása?

BulvárUjlaki Ágnes2010. 05. 20. csütörtök2010. 05. 20.
Megasztár, mindhalálig

Mi a csudának kell ötödszörre is Megasztár? Már a neve is túlzó, nagyképű, hát még így: „a legenda folytatódik”... Milyen legenda? Király Viktor? Kandech Evelyn? Torrez Dani? Kik ezek és mi folytatnivaló van rajtuk?

Négy évad után visszatekintve, az egyetlen, igazi átütő tehetségnek Rúzsa Magdit tartom, s még Oláh Ibolya lehetett volna az, ha bírná idegekkel. Aztán van még egy-két tehetséges, jóhangú ember: Tóth Vera, Caramel, Póka Angéla – a többi vagy belefolyt a nagy átlagba, úgy, hogy az ember már a nevükre sem emlékszik, vagy teljesen eltűnt a szakmából. De hogy a megasztárság közelébe is került volna bármelyikük...?

Korábban tényleg lehetett derülni a válogatókon, meg hüledezni azon: egyesek mily csekély talentummal mernek kiállni a nagy nyilvánosság elé. De mára ez is unalmassá vált. A régről ismert bolondok és az új dilisek jó alanyok arra, hogy a zsűri élcelődjön rajtuk, vagy éppen megalázza őket.

Persze, Friderikusznak muszáj minden eddiginél undokabbnak és önimádóbbnak lennie, nyilván a szerkesztők is ezt várják tőle. Mester Tamásról továbbra sem tudni, milyen teljesítmény jogosítja fel mások elbírálására. Presser rezignált és csendes, Eszenyi annál élénkebb – majd elválik, látunk-e tőlük nóvumot, vagy ugyanazt kapjuk, amit legutóbb. Eddig elég ellenszenves mind.

A témáról többet olvashat a Szabad Föld május 21-én,. pénteken megjelenő 20. számának 40. oldalán.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek