Kémek, amerre csak a szem ellát

Az információ szabadságára vonatkozó törvény alapján az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában ma, egy időben hozták nyilvánosságra: az eddig szigorúan titkos kémegyezmény létezett – sőt, a mai napig létezik. Immár nem csak amerikai-brit megállapodásról van szó, hanem „Öt Szemről”: ma már – a britek és amerikaiak mellett – a kanadaiak, az új-zélandiak és az ausztrálok is megosztják egymással mindazt a kéminformációt, amit az oroszokról szereznek. Ők öten mindenbe belelátnak.

A második világháború idején teljesen természetes volt, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok átadta egymásnak a hírszerzés információit. Ezeknek az adatoknak a tömege a „jelfigyelésen” alapult – vagyis a szövetséges hatalmak minden rendelkezésükre álló eszközzel figyelték a légtérben „kerengő” elektronikus kommunikációt: a jeleket, rádióadásokat. A háború idején a náci Németország állt az érdeklődés középpontjában, de kíváncsiak voltak arra is, hogy mi folyik Sztálin „hálószobájában”.

Aztán jött a hidegháború. Az amerikaiak és a britek úgy határoztak, hogy egyezményben rögzítik a kéminformációk egymás közötti megosztásának szabályait. Az erről szóló megállapodás 1946-ban jött létre. Ez volt az alapegyezményt, amelyet azóta számos konkrét megállapodás egészít ki. Dr. Edward Hampshire, a brit országos levéltár szakértője úgy véli. ma is ezek a pótlólagos egyezmények szavatolják a kémegyezmény gyakorlati működését.

S hogy mit figyeltek a brit és az amerikai kémek? Mindent: telefonbeszélgetéseket, levelezést, amely katonák, magánemberek, vallási személyiségek, pártemberek között folyt. Sok ezer dosszié őrzi e beszélgetések tartalmát. Az információk betekintést engednek a Sztálin-korszakba. Hétköznapi adatok őrzik, miként kellett betiltani egy „ellenséges” népdalt, miféle gazdasági kívánságok-óhajok hangoztak el, milyen bűnözési statisztikák jellemeztek bizonyos körzeteket, hogyan működött a szovjet bürokrácia.

Az egyik dosszié például tartalmazza egy szovjet ezredes esetét, aki ellen a belügyminisztérium büntető eljárást indított. Az ezredes ugyanis egy viharos tanácskozáson azt találta mondani: „Ami pedig Moszkva képviselőit illeti, utánuk nem maradt más, mint egy nedves folt”. A „nedves folt” pedig az urbánus nyelvhasználatban egyet jelent: spermafolt a lepedőn.

Dr. Hampshire szerint a dossziék tanulmányozása rendkívül érdekes bepillantást enged az egykori Szovjetunió hétköznapjaiba, s abba, hogy Moszkva akkoriban minden szinten minden akart tudni a saját polgárairól. Tudott is.

S az lesz csak az igazán izgalmas, ha az oroszok teregetik ki információikat a britek és az amerikaiak hálószoba-titkairól. Mert ők sem voltak tétlenek, az holtbiztos.