Szűznemzéssel születtek kígyók

A boamama több hímmel is megosztotta otthonát, így akár párosodhatott is volna, ahogy azt korábban már több ízben megtette. A tudósoknak azonban feltűnt, hogy a mostani alom valamennyi tagja az anyára ütött: a kisboák mindegyike hordozta ugyanis azt a mutációt, ami a nőstény különleges színét adta. A genetikai vizsgálat kiderítette: az apajelöltek mindegyike ártatlan, az utódokban ugyanis nyoma sincs hím kromoszómának.

A madaraknak, egyes ízeltlábúaknak és a hüllőknek az XY-rendszerhez hasonló – csak éppen fordítva működő – ivarrendszerük van: a nőstényeknek ZW, a hímeknek ZZ kromoszómáik vannak. Az apa nélkül született kígyók azonban WW kromoszómával rendelkeznek.

A tudósok szerint elképzelhető, hogy pusztán a természet egy furcsa genetikai játékának vagyunk a szemtanúi, de nem zárható ki az sem, hogy a szűznemzés jóval gyakoribb a kígyóknál, mint azt korábban gondolták.

− Miért hagyná veszi értékes petesejtjeit a nőstény, ha nincs alkalmas hím a közelben, miközben megvan a képessége arra, hogy félig klónozza önmagát? – mondja Warren Booth, az Észak-Karolinai Állami Egyetem entomológusa. A tudósokat most az foglalkoztatja, hogy néhány év múlva, mikor a kis utódok elérik az ivarérett kort, vajon a párosodást választják, netán apa nélkül hozzák világra utódaikat, vagy ahogy anyjuk is tette, mind a kétféleképpen. Ami biztos: csak nőstény utódaik lehetnek.