A karikaturista karrierje

Kihaló műfaj-e a karikatúra? Vagy csak téli álmát alussza? A kérdés eldönthetetlen, a biztos csak az, hogy a magyar karikaturisták egykor a világ élvonalába tartoztak. Egyikükkel, a 90. évét taposó, a közelmúltban Hazám-díjjal kitüntetett Kaján Tiborral lakótelepi lakásán beszélgetettünk.

BulvárHardi Péter2011. 01. 01. szombat2011. 01. 01.

Kép: Építészet Kaján Tibor: Élet-Művészet

A karikaturista karrierje
Építészet Kaján Tibor: Élet-Művészet

– Ahogy a műveit elnézegetem, az a benyomásom, hogy ön egy jó rajzkészséggel megáldott gondolkodó.
– Megtisztel, ha így látja. Az bizonyos, hogy egész életemben arra törekedtem, hogy a világlátásomat kifejezzem. S mivel ez a karikatúrák által sikerült a legjobban, hát azzal.

– Vagyont viszont nem gyűjtött vele.
– Nem is törekedtem rá, hiszen a karikaturista karrierje a karrier karikatúrája. Mindig többre becsülöm az önkifejezés szabadságát a pénznél. Sőt, néha annak is örültem, ha nem lett bajom belőle.

– Mert volt, amikor lett?
– Már gimnazista koromban. Az egyik tanáromat lerajzoltam, amivel az osztálytársaim között sikert értem el, viszont a portré inspirálója megbuktatott.

– Szigorú ítélet…
– Semmi humorérzéke nem volt, soha-soha nem láttuk nevetni. Így aztán osztályismétlésre kényszerültem.

– Egyetlen rajz miatt?
– Na, jó, egy másik tanárnál sem mentem át. Lehet, hogy tanulnom is többet kellett volna…

– Ehelyett rajzolt.
– Nemcsak ehelyett, hanem minden helyett. Amíg a többiek fociztak, én addig is a ceruzát fogtam. Példaképem Gáspár Antal volt.

– Hirtelenjében nem tudom magam elé idézni a rajzait…
– Ma már nem ismerik, pedig a maga korában a leghíresebb karikaturisták közé tartozott. Annyira becsülték, hogy a parlamentben Bethlen István miniszterelnök fölszólt hozzá a karzatra: Ezt rajzolja meg, Gáspár mester!

– Ilyen megbecsülésre vágyott tehát ön is.
– Ehelyett munkaszolgálatosként követ törtem és építettem az utat Galántán.

– Ilyen körülmények között is volt kedve rajzolni?
– Volt-e? Éppen hogy az segített elviselni a megalázó körülményeket. A rajz védekezési forma is lehet, amely segít megőrizni az ember méltóságát.

– ’45 után viszont eljött az ön ideje.
– Három vicclap is indult akkoriban, én a Gábor Andor vezette Ludas Matyihoz szerződtem, ahol húsz évet húztam le.

– Mondatában mintha némi él is volna.
– Nem akarok hálátlannak tűnni, de úgy éreztem, nem tudok kiteljesedni. Azt várták el tőlünk, különösen az első időkben, hogy a feldobott témához készítsünk rajzokat. Én viszont azt szerettem volna, ha a saját ötleteimet rajzolhatnám meg, amelyek önmagukban is megállnak.

– Ezért sincs a legtöbb rajza alatt szöveg?
– Ezért. Hiszen az már magyarázza a rajzot, ami azt is jelenti, hogy mondanivalója nem áll meg önmagában. Vagy egyszerű illusztráció. Néhányan a szerkesztőségben állandóan bújtuk a külföldi szatirikus lapokat, hogy ismerkedjünk az új irányzatokkal.

– Pedig az ön aforizmája szerint nincs humortalanabb dolog a humor elméleténél.
– Valóban, ám ezt a terhet az olvasónak nem kell viselnie. Mint ahogy a háznak sem látszik az alapja, mégis azon nyugszik az épület.

– Igazán ismert a Tükörnél, majd az Új Tükörnél lett.
– Hívtak, én pedig igent mondtam. Hogyne, hiszen egy teljes újságoldalt kaptam, amelyet nemcsak rajzolhattam, hanem kérhettem másoktól is műveket. Ott végre kiteljesedhettem. A szerkesztők ahhoz sem ragaszkodtak, hogy témájuk politikai legyen.

– Ma már nemigen találna olyan lapot, ahol ennyire becsülik a rajzokat.
– Változik a világ, a szerkesztők egyre érdektelenebbek a rajzok iránt. Ahol pedig még közölnek, sok esetben ott is csak helykitöltők. Olyanok, mint a rádióban a szünetjel. Pedig tudniuk kellene, hogy jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra.

– És mit gondol, önt túl fogják majd élni a rajzai?
– Nem vágyom rá. Ahhoz ugyanis előbb meg kell halnom.

Bármelyik képre kattintva megnyílik a képgalériánk!

Ezek is érdekelhetnek