A szív bűnei: nem egy tragédia

A helyszín Tenessee Williams-től ismerős: a fülledt Dél az ötvenes évek Amerikájában. Három nővér plusz egy unokahúg hosszú évek után újra találkozik nagyapjuk házában. Szeretik is, utálják is egymást. A vénlány, a csupa görcs, csupa feszültség Lenny (Pálfi Kata), a kacér-ledér Meg (Pokorny Lia) és a szelíd-butuska Babe (Földes Eszter), valamint a kapzsi-kavaró Csibe (Fodor Annamária). Csetlenek-botlanak, piszkálódnak, de azért örülnek is egymásnak. Az apropó, ami miatt összejönnek: Babe lelőtte a férjét. Nem nagyon, csak egy kicsit. Mivel férjuram óriási cirkuszt csapott, amikor nejét egy 15 éves fekete kertészfiú karjaiban találta.

Itt kanyarodhatna Henley Bet drámája az ismerős útra: Dél, rasszizmus stb. De nem teszi, amiben alighanem nagy szerepe van Tasnádi István magyarításának, ami több mint fordítás. Már a darab alcíme is mutatja: Nem egy tragédia. Pedig annak indul. Mert hamar kiderül, jogosan dilis többé-kevésbé mindhárom lány. De hamar viccbe fordul az egész, sikertelen öngyilkossági kísérletek, teljes kuszaság, üvöltözés, hatalmas röhögések – fergeteges őrület az élet.

Bagó Bertalan rendező jó érzékkel választotta ki színészeit. Bár talán nem ártott volna kissé visszafognia Pálfi Katát és Fodor Annamáriát, akik olykor túljátsszák a szerepüket. Végül is a nézők – akik ki vannak éhezve egy jó, nevetős estére – jól járnak. Művészi értéket kevésbé vélünk felfedezni, de ez igazán nem egy tragédia.