Amikor a krimi életre kel

Sok krimirajongó kedvence Agatha Christie egyik fontos figurája: a kíváncsiskodó koros hölgy, aki örökösen veszélyt szimatol, és beleüti az orrát mindenbe. Ő Miss Marple, aki egyszerre szelíd és könyörtelen.

A vénkisasszony sosem volt fiatal, hatvan-hetven évesen bukkan fel Agatha Christie tucatnyi regényében és csaknem két tucat novellájában. E kotnyeles öreglány olyannyira létező személynek tűnt, hogy néhány évtizede igazi életrajzot írtak róla. Nem légből kapott módon rajzolták meg a portréját, hanem azokból a kis elszólásokból és utalásokból, amiket a békésen kötögető és kertészkedő, mégis félelmetesen éles eszű vidéki vénkisasszonyról ejtett el műveiben az írónő.

Vajon közeli rokonságban áll-e egymással a minden lében kanál Miss Marple és maga a szerző? – ezen a kérdésen sokat töprengtek az olvasók. Az írónő unokája – aki gyerekként a híres nagyi egyik regényének jogait kapta születésnapjára – azt nyilatkozta: a viktoriánus öreg hölgyben a saját nagymamájának állított emléket a krimi királynője. Bár néhány tulajdonságot saját magából is belegyúrt a figurába.

Annyi bizonyos, hogy a szolid külső mindkét hölgy esetében meghökkentő lelkivilágot takar. Agatha Christie élete is látszólag hétköznapian indult, ám amikor még egyszerű gyógyszerlaboránsként szorgoskodott, már egy mérgezéses gyilkosság sztoriját színezgette magában. Igaz, írásai kezdetben langyos fogadtatásra leltek. Első férje viszont megóvta az egyhangú, kispolgári házasélet unalmától, ugyanis beleszeretett valakibe, és gyorsan elhagyta. Itt vett kriminális fordulatot Agatha sorsa: 1926. december 3-án nyomtalanul eltűnt, és csak 11 nap múlva bukkantak rá egy gyógyfürdő szállodájában, ahová Mrs. Meele néven jelentkezett be.

Ez a 11 nap nemcsak arra volt jó, hogy híressé tegye őt, hanem arra is, hogy máig kibogozni való rejtélyt kínáljon a kutatóknak. Idén magyarul is megjelent egy könyv, amely ezt a titokzatos időszakot kutatja. Az eltűnést itt az írónő magánéleti válságával magyarázzák: nem lehet véletlen, hogy épp a férje szeretője nevén mutatkozott be a hotelben. Mások amnéziával, emlékezetvesztéssel indokolják az epizódot, melyben egy másik személyiség bőrébe bújt a krimikirálynő. A rendőrség szerint öngyilkos akart lenni, mások úgy vélték, így csapott reklámot magának.

Azt mondják, Agatha Christie nem volt túl szerencsés a szerelemben. Állítólag második férje, a régész Max Mallowen is gyakorta félrelépett. Annyi elégtétel járt az írónőnek, hogy bűnügyi történeteinek férfiúit némi gúnnyal rajzolja meg. Ilyen idegesítő figura a belga származású magándetektív, Hercule Poirot.

A legenda szerint a tojásfejű és pökhendi férfi már „szülőanyjának” is az agyára ment. Ám hiába tartotta kiállhatatlannak, nem tehette el láb alól, mivel az olvasók rajongtak érte. Az öntelt detektív így nyilatkozott magáról: „Szabadon és képmutatás nélkül beismerem, hogy remek ember vagyok.” Poirot szép kort ért meg, s bár arról álmodozott, hogy visszavonul vidékre tököt termeszteni, a bűntények vonzásától nem szabadult. Betöltötte a 90. évet is, amikor az egyik regényben álmában utolérte a halál. Elmúlását olyannyira bánták hívei, hogy nekrológ jelent meg róla egy mértékadó lapban.