Célba dobás Zeppelinre

Merésznek és gyorsnak kellett lenniük azoknak a brit pilótáknak, akik a német Zeppelineket robbanó óriás „dartstűkkel” vadászták le. A pilóták kétfedelű repülőgépeiken a hatalmas, hidrogénnel töltött kormányozható léghajók fölé repültek, kihajoltak a pilótafülkéből, majd egy jól irányzott dobással kilyukasztották azokat. A lövedék felsértette a vászonbőrt, majd reakcióba lépve a hidrogénnel, felrobbant. A pilótáknak résen kellett lenniük, ha nem akartak a léghajókhoz hasonlóan a lángok martalékává válni.

A fegyvert a Királyi Légierő parancsnoka, Francis Ranken fejlesztette ki 1915-ben kifejezetten azért, hogy elpusztítsák vele a Zeppelineket. A fegyvert 210 méter magasról lehetett bevetni, de a 90–120 méter volt az ideális magasság az alacsonyan szálló léghajók elleni támadáshoz. (Egy ilyen óriásdárda most egy brit aukciós házban találhat gazdára, kikiáltási ára 1200 font.)

Kezdetben az első világháborúban nem tekintettek fegyverként a repülőgépre, de amint felfedezték a benne rejlő erőt, annál inkább azzá vált. A repülőgépekről való bombázás hatékony eszközzé vált, s legalább ennyire fontos volt az ellene való védekezés, ami történhetett egyénileg vagy rajokban. A Zeppelinek gyenge pontja különben is a gyúlékonyság, robbanásveszély volt, úgyhogy a II. világháborúban már nem játszottak szerepet.