Vegyi háború az ókorban

A perzsa szászánidák ekkor már több éve ostromolták a római kézen lévő várost. A föld alatti macska-egér játék nyomaira az 1920–30-as években bukkantak: francia régészek fedezték fel a tizenkilenc római katona, valamint egy perzsa harcos földi maradványait. Újabb kutatások szerint az történhetett, hogy a római helyőrség tagjai észlelték, hogy a szászánidák gőzerővel ásnak, így leereszkedtek a saját alagútjukba, hogy egy meghatározott ponton a perzsák nyakába ugorjanak.

A legionáriusok meglepetése nem sikerült, hiszen a szászánidák is hallották a rómaiakat, s így csapdát állítottak. Amint a rómaiak áttörték a födémet, a perzsák tüzet gyújtottak a saját alagútjukban, ként és bitument szórtak a lángokba, s így a rómaiak fojtogató gázzal találták magukat szembe, amely szénsavvá alakult át tüdejükben és megölte őket. Osztozott sorsukban az egyik perzsa katona is, aki szintén megfulladt.

A kijáratnál várakozó rómaiakat elriasztotta a füst, s társaik halálhörgése. Amikor a füst eloszlott, a perzsák beomlasztották a római járatot, a holttesteket pedig egymásra dobálták. De mivel az idő sürgetett, nem rabolták ki az elhunytakat, meghagyva páncéljukat, fegyvereiket, még az övtáskákban lévő zsoldjukat is. Csaknem 1900 évig feküdtek háborítatlanul.